2010 októberében kezdődött minden. Az egyre kilátástalanabb munkahelyi küzdelmek, az állandósulni látszó létbizonytalanság és a magánéleti kudarcok okozta sérelmek egészen más útra tereltek végül. Fura, milyen könnyedén fejest ugrik az ismeretlenbe, akinek már tényleg nincs mit veszítenie.
Persze nem volt egyszerű. Hónapokon át készültem, munka mellett, esténként vendéglátást és angolt tanultam, hogy ha itt a lehetőség, megfeleljek az interjún. Nem érdekelt más, fejembe vettem, hogy óceánjárón fogok dolgozni - ha már menni kell, a lehető legmesszebbre jussak a helytől, mely korábban a mindent jelentette, ám néhány hónap leforgása alatt valóságos pokollá változott.
Albérletem elvesztése után a nővéremnél húztam meg magam. Csalódtam a világban, csalódtam az emberekben, olyan mély fájdalom égetett belül, hogy időnként úgy éreztem, belepusztulok. Éjszakánként gyakran órákon keresztül bámultam a falat, miközben kérdőjelek százai cikáztak a fejemben - nem értettem, miért történnek a dolgok velem úgy, ahogy. Minden korábbi álmom romokban hevert, és egy idő után úgy tűnt, nincs több kapu, ahol kopogtathatok. Soha nem felejtem el, hogy a testvérem, bár nagyon kis lakást bérel, a nehéz időkben befogadott.
Sokat tanultam. Megtanultam, hogy csak magamra számíthatok. Hogy a sok felszínes kapcsolat közt csak nagyon kevés igaz barátság létezik és hogy tiszta fejjel, szerelem nélkül fájdalommentesebb a boldogulás. Pedig istenem, milyen nagyon tudtam szeretni! - hát sajnos nem érhet mindenkit olyan szerencse, hogy ügyvéd, énekes, vagy színésznő legyen. Talán egyszer erről is írok majd, de most ugorjunk vissza a tengerre...
Mindenki azt mondta, tapasztalat nélkül csak a Carnival Cruise Line vihet el - aztán egyszer csak felhívtak az ügynökségtől, hogy az Oceania Cruise Line - tól jönnek hamarosan interjúztatni és mindenképpen lányokat szeretnének, nem számít, ha nincs még hajós múltam. Nagyon megörültem a lehetőségnek, bár bizonytalan angol tudásom miatt eléggé izgultam, hogy mi lesz. Végül sikerült! Felvettek és pár hónap múlva belevágtam az első hajós szerződésembe.
Isztambulban szálltam fel a cég Insignia nevet viselő, nagyjából 680 vendéget szállító hajójára - iszonyú büszke voltam, hogy egy prémium kategóriás, luxusutazásokat szervező cégnek dolgozhatok, mely a "Your World, Your Way" szlogennel azonnal szíven talált. A 7 hónapos szerződés alatt, melyet a fedélzeten töltöttem, bejártam a Földközi-tenger partján fekvő országokat, átszeltem az Atlanti-óceánt, körbehajóztam Dél-Amerikát és láttam az Antarktiszt. Mindennek persze ára is volt, nem kevés - napi 13 óra munka, szemétkedő kollégák, magány, illetve két láb, meg egy kéz, melyek tönkre mentek a kiképzés alatt. Hazaérkezésem után azonnal műtőasztalra kerültem és több, mint fél évbe telt, mire munkába tudtam állni újra. Mivel a hajón teljes ellátást kap az ember, a fizetés két hetente pluszban jelentkezik. Bár az Oceania-nál más cruise line-okhoz képest nem lehet túl jól keresni, még így is annyi pénzt hoztam haza, amennyit korábban még sosem láttam egyben. Amiért mindenképp hálás vagyok, az a rengeteg csoda, melyet az utazásom során megtapasztalhattam - álomszép helyeken jártunk, olyan országokban, ahova egyébként valószínűleg soha nem jutottam volna el.
Íme néhány kép, illetve egy videó az élményeimről:
