Kalandozás a nyugati parton - Billie Joe, Golden Gate, Sledgeback - fotók - On StageKalandozás a nyugati parton - Billie Joe, Golden Gate, Sledgeback - fotók

A Los Angeles-i örök nyárból igazi felüdülés átrepülni az Egyesült Államok északnyugati részére - Oakland, San Francisco és Seattle szeptember végén már varázslatos őszi színekben pompázva vár. Az állandó hőség után határozottan jólesnek a farmeres-pulcsis reggelek, és az olykor hat-nyolc órás séták a rozsdás levelekkel borított utcákon, parkokban, tavak partján.

Oaklandben összesen három napot töltöttem, a város egyik magasabban fekvő, csendesebb lakóövezeti részén szálltam meg, ahonnan könnyedén eljuthattam gyalogosan például a település centrumában található Lake Meritt - hez. Talán nem mindenki tudja, hogy a Green Day énekesének, Billie Joe Armstrong-nak saját gitárboltja van a városban - természetesen oda is ellátogattam. A Broken Guitars, mely egy egészen pici üzlet, a 423 40th Street cím alatt található, és 2015 tavasza óta működik, főként használt gitárok és erősítők adás-vételére összpontosítva. Pont akkor voltam ott, mikor a zenekar elhalasztott néhány korábban meghirdetett klubkoncertet - Billie Joe üzlettársával erről is elbeszélgettem kicsit, mondta, hogy néhány napja még ő is nyakig benne volt az influenzában, ahogy most a többiek. Mikor megtudta, hogy Európából jöttem, lelkesen mesélte, milyen sokszor járt a kontinensen, illetve Budapesten is, és hogy mennyire tetszik neki. Egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a Green Day induló világturnéjának állomásai közt a magyar főváros is helyet kap majd - bár a magam részéről erősen kétlem, hogy ez nyár előtt megtörténik. Mielőtt elköszöntem, elém rakott egy csomó pólót, hogy válasszak közülük egyet ajándékba.

Broken Guitars - Fotó: Pogonyi Nóra

Oaklandből egyszerű volt átjutni San Franciscoba a bekötőutakkal együtt több, mint 13 kilométer hosszú Bay Bridge - en keresztül, a taxisoknak és az Uber-sofőröknek ugyanis a dugót elkerülvén külön sávot biztosítanak. A város közepén, a Union Square közelében foglaltam szállást, hogy a rendelkezésemre álló négy nap alatt időt spóroljak a közlekedéssel. Ahova tehettem, gyalog mentem, nemcsak azért, hogy minél többet lássak, hanem, hogy érezzem is az ottani atmoszférát. San Francisco lenyűgöző hely, sokkal európaibb és élhetőbb, mint Los Angeles, elsősorban a kiterjedése miatt - LA, mintha több város együttese lenne, ahol a katasztrofális tömegközlekedés miatt szinte képtelenség létezni autó nélkül, nem beszélve a sok helyen inkább vidékies stílusban épült házak tömkelegéről - egyes részein, mintha nem is egy tizenhatmilliós városban járna az ember. Ehhez képest San Francisco nyüzsgő, élettel teli, az utcákon járókelők tömegével - a jól kiépített tömegközlekedési hálózat pedig valóban megkönnyíti a létezést.

Nagyon élveztem a napi túrákat, ahogy a település olykor meredeken futó útjain kóboroltam a város jellegzetes, külső lépcsősorral ellátott erkélyes épületei közt. Első körben felmásztam a Twin Peaks ikerhegycsúcs kilátójához, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész városra.

Twin Peaks / San Francisco - Fotó: Pogonyi Nóra

Twin Peaks / San Francisco

Másnap megnéztem a viszonylag rövid múltra visszatekintő Grace Cathedralt és a Cable Car múzeumot, mely a város jellegzetes közlekedési eszközeként ismert drótkötél vontatású kocsi történetébe és működésébe nyújt betekintést, majd elgyalogoltam a Lombard Street-ig, melyet a világ legkanyargósabb utcájaként tartanak számon - 400 méteres hosszán összesen 8 hajtűkanyarral San Francisco egyik legnépszerűbb turistalátványosságának számít. Innen a Fisherman's Wharf felé vettem az irányt, mely éttermekkel, kávézókkal és ajándékboltok tömkelegével várja a látogatókat, de itt található a Maritime National Historical Park is a hajózás történetét tárva az érdeklődők elé.

Lombard Street / San Francisco - Fotó: Pogonyi Nóra

Miután bejártam a Halász rakpartot, elgyalogoltam a település szimbólumaként ismert Golden Gate - hez - sajnos addigra rám esteledett, így arra már nem vállalkoztam, hogy át is sétáljak rajta. Ez a program másnapra maradt, mikor is szinte az egész délutánomat a világ második leghosszabb, csaknem három kilométeres függőhídjánál töltöttem, melyre nemcsak autóval, de gyalogosan és biciklivel is fel lehet hajtani. Fantasztikus érzés volt átsétálni a San Francisco öböl felett feszülő Aranykapun - emlékszem, legutóbb a San Andreas filmben láttam, ahogy a földrengés lerombolja... A túloldalon a hegyeket megmászva végül elértem a Battery Spencer-t, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elém.

Golden Gate - Fotó: Pogonyi Nóra

Az Alcatrazt az utolsó napra hagytam - a szigeten álló börtönt negyvenpár dollárért bárki megtekintheti, csak arra kell ügyelni, hogy időben foglaljunk jegyet, ugyanis akkora az érdeklődés a hely iránt, hogy akár két hónapra előre is elfogynak a belépők. A turistákat komphajóval szállítják át az öböl közepén felhúzott zárkához, amit aztán mindenki önállóan felfedezhet - egy fülest azért nem árt felkapni, mikor odaérünk, hogy a szükséges információkat hanganyag formájában magunkévá tegyük útközben. Nagyjából három órát töltöttem a cellák között, ahol olyan hírhedt bűnözők tengették a napjaikat egykor, mint Al Capone vagy a Birdman-ként ismert Robert Franklin Stroud.

Alcatraz - Fotó: Pogonyi Nóra

San Francisco után Seattle felé vettem az irányt. Nem először jártam a "smaragdvárosban", a korábbi látogatásaim során szinte mindent megnéztem már, ami komolyan érdekelt (képes beszámolót itt), mégis sikerült néhány olyan helyre eljutnom végül, ami kihagyhatatlan, ha Seattle-be utazik az ember. Bár elsősorban a Sledgeback zenekar koncertje miatt jöttem, azért bőven maradt idő másra is az ott eltöltött kilenc nap alatt - a hétvége például egészen izgalmasnak ígérkezett: megnéztem a Twin Peaks című filmből is ismert Snoqualmie vízesést, ellátogattam a Reinig Road-on található Twin Peaks Sign Spot-hoz, ahol ugyanazok a hegyek köszönnek vissza a távolból, mint a sorozatban, ettem egy jó kis Cherry Pie-t a Twede's Cafe-ban és készítettem néhány képet a Roadhouse-nál.

Seattle - Fotó: Pogonyi Nóra

Twede's Cafe - Fotó: Pogonyi Nóra

Twin Peaks Sign Spot - Fotó: Pogonyi Nóra

A magyar frontemberrel működő Sledgeback szeptember 30-án Capitoll Hill-en, a Broadway Avenue-n található Highline Bar-ban lépett fel három másik zenekarral. Az együttest korábban 2015 novemberében, a Whiskey a Go Go színpadán láttam Los Angelesben (képes beszámoló itt) - bár most egy sokkal lazább klubkoncertről volt szó, ugyanolyan energikus produkcióval álltak a közönség elé.

Sledgeback / Highline, Seattle - Fotó: Pogonyi Nóra

Sledgeback / Szakácsi Greg - Fotó: Pogonyi Nóra

A buli előtt váltottam pár szót a zenekar dobosával, Tim Mullen-nel, aki mesélt kicsit a másik, Motogeist néven működő együtteséről, melynek rajta kívül a Sledgeback basszusgitárosa, Justin McCawley is tagja. A Sledgeback énekesével, Szakácsi Gáborral szintén volt egy hosszabb beszélgetésem, főként a kinti karrierje kapcsán - az interjú a Music Media Magazin oldalán olvasható itt. Greg legközelebb október 30-án, a Substation színpadán lép fel a zenekarával.