Október 1-jén mutatták be a Madách Rockfesztiválon a Kiscsillag zenekar 'Idáig tudom a történetet' című popszappanoperáját, mely az együttes dalain keresztül egy szerelmi háromszöget tár a közönség elé.
A Parti Nóra, Hevér Gábor és Szatory Dávid szereplésével színre vitt popszappanopera egy monológokból felépülő, szerelmi háromszöget mutat be, amit a műbe ágyazott dalok segítenek értelmezni a nézőknek. A nóták a Kiscsillag első négy lemezéről valók, zenei gerincüket elsősorban a 2014-es Szeles című album adja, melynek címadó szerzeménye indította és a tapsrend után végül zárta is a hétfői előadást. Egy minden generáció számára könnyen emészthető, és egyben gondolatébresztő darabról van szó, melynek látvány- és szövegvilága abszolút passzol ahhoz, amit az együttes a dalain keresztül közvetít. A szerkesztési elvnek köszönhetően a színészi játék és a zenekar produkciója - bár a műben váltakozva követik egymást - egyetlen nagy egységet alkotva bontják ki a rejtett üzeneteket, amit az olyan apró részletek összhangja, mint a háttérben futó animációk és a fények játéka támogat.
A szünet nélküli előadás a Kiscsillag Szeles című dalával kezdődött - a zenekar kissé hátrébb helyezkedett el a színpadon, helyet adva a hamarosan érzkező főszereplőknek az előtérben. A karakterek közül Kornél a pódium bal, Péter a jobb szélén, Zsuzsa pedig középen ülve, állva, olykor táncikálva szórakoztatta monológjaival a közönséget. A nézők figyelmét a fényekkel is irányítva mindig azt a szereplőt világították meg, amelyik épp beszélt, miközben a nevét a háttérben felhúzott vászonra vetítették. Mikor a zenekar következett, a színészek "sötétbe" borultak, így véletlenül sem fordulhatott elő, hogy bárkinek is elkalandozzon a figyelme, és ezáltal elmulassza az adott pillanat lényegét.
Az alkotók minimál díszlettel dolgoztak, ám a kiváló szerkesztésnek köszönhetően ez egyáltalán nem hagyott hiányérzetet az emberben - a szöveg, a zene, a fények és az animációk tökéletes összangja elegendő volt ahhoz, hogy a közönség megértse és élvezze az előadást. Bár előfordult, hogy a zenészek és a színészek játéka a történetben egy-egy ponton "összegabalyodott", jellemzően egymást váltva - ám így is hibátlan egységet alkotva - következtek a prózai és a zenés részek. Tulajdonképpen egy szerelmi háromszög szereplőinek gondolatait és legbelsőbb érzéseit tárta elénk a darab, melyek közül többel biztos, hogy nagyon sokan azonosulni tudnak.
A páratlan szerkesztést a tapsrend is igazolta: mikor egymás mellé felsorakoztak, akkor látszott, hogy a zenészek pólójára festett betűket összeolvasva a darab címét kapjuk.