A keményebb műfajokat képviselő együttesek közt üde színfoltként bukkant fel egy évvel ezelőtt a Plüssnapalm zenekar. Bár a csapat kizárólag női tagokkal büszkélkedhet, ugyanolyan lendülettel tolják a rock and rollt, mint a többségében férfiakból álló punk bandák. A formációt alkotó zenészekkel a Dürer Kertben beszélgettem, a március 24-ei koncertjük előtt.
A Plüssnapalm zenekart öt lány alapította egy évvel ezelőtt. Tulajdonképpen az énekes, Topi volt a formáció életre hívója, akihez elsőként a basszusgitáros, Madre csatlakozott. Az ötlet, hogy csak női zenészek alkotják majd a punk rock csapatot, az alapkoncepció részeként szintén az énekestől indult.
„Korábban volt már egy zenekarom” – magyarázza Topi -, „miután onnan kiléptem, idővel valahogy elkezdett hiányozni a próbatermezés. Volt két kollégám, akik közül az egyik gitározott, a másik pedig dobolt, velük szerettem volna új együttest alapítani. Basszusgitáros híján felhívtam az előző bandám egyik tagját, ő hozott össze Madre-vel, aki azelőtt a Clash emlékzenekarban is játszott. Mindig is szerettem volna egy csak lányokból álló együttest, részben Carrie Brownstein, a Sleater-Kinney zenekar gitáros-énekesének a memoárja (Hunger makes me a modern girl) miatt, akiket nagyon imádok.”
Az indulás persze nem volt olyan egyszerű – Topi kollégái végül mégsem csatlakoztak a bandához, így az énekes Madre-vel karöltve elkezdett új tagokat toborozni. Elsőként Ájriszt vették be a csapatba, aki bár korábban énekelt, örömmel ült a dobok mögé a Plüssnapalmban.
„Eredetileg egy ír zenekarban énekeltem, de mindig is szerettem volna dobolni” – mondja Ájrisz, akit a Sunset, illetve a Fish! zenekarokból ismert Hámori Dávid tanít játszani a hangszeren, a koncerteken pedig egy plüss-Unikornis kosztümben veri a ritmust. – „Miután az előző együttesem megszűnt, nagyon örültem, hogy immáron dobosként csatlakozhatok a Plüssnapalmhoz.
Bár Topi játszik gitáron, nem tartja magát elég magabiztosnak ahhoz, hogy azt az énekléssel egybekösse – így muszáj volt keresniük valakit helyette. A bandához végül két gitáros is csatlakozott, Madre nagylánya, Pedro és a zenekar hirdetésére jelentkezve Easter is a csapat tagja lett.
„A gimnáziumi évek elején vettem először gitárt a kezembe, akkor még ’tábortűz szinten’ játszottam a hangszeren” – meséli Easter. – „Két éve kezdtem el tanárhoz járni, és váltottam elektromos gitárra is egyben”.
Miután kialakult a zenekar végleges felállása, nekiláttak a közös munkának. Heti egyszer összejöttek a próbateremben, kezdetben főként dalfeldolgozások előadására koncentrálva. A repertoárjukba elsősorban saját kedvenceik kerültek be, köztük a No Doubt-tól a Just a Girl, a The Bates Japanes Girl, a Pixies Isla De Encanta, a Spinnerette All Babes Are Wolves és a The Runaways Cherry Bomb című szerzeménye. Idővel aztán saját dalok is születtek, melyeket szerzőként a Plüssnapalm basszusgitárosa jegyez.
„Tizenhárom éve játszom különböző együttesekben. Zeneiskolába jártam, édesapám is gitározott, én pedig billentyűzgettem sokáig, kezdetben a Colombo kutyájában, majd a Rattus Hungaricus Stranglers tribute band-ben. Később áttértem a basszusgitárra és a Garbageland Clash tribute band-ben játszottam és vokáloztam is.” – mondja Madre, akiről az is kiderült, hogy hosszú ideig balettozott, de végül felfüggesztette – ekkor kezdtek el ömleni belőle a saját dalok. – „Mindig a refrén születik meg az agyamban először, sokszor zuhanyozás, vagy munka közben. Eddig összesen nyolc dalt írtam magyar és angol nyelven, illetve egyet spanyolul is.”
A lányok azt is elmondták, hogy bár főként saját örömükre alapították a zenekart, a koncertezés mellett szeretnék majd rögzíteni is a szerzeményeket és a jövőben még több saját nótával előrukkolni. A március 24-ei Dürer Kertes buli egyébként a Plüssnapalm ötödik fellépése volt, korábban az Instantban, a KVLT-ben (egykori Vörös Yuk) és a ShowBarlangban találkozhattak velük az érdeklődők Budapesten. A következő koncertjük mindenképp nagy előrelépésnek számít: április 1-jén ugyanis már főszereplőként állnak színpadra Siófokon, ahol egy helyi banda melegíti majd be előttük a közönséget.
Szerző: Pogonyi Nóra
Fotók: Pandur-Balogh Norbert/Northern Lights Photography