Megérkezett az első dal a Paddy And The Rats júniusban megjelenő albumáról, amit a Motörhead együttes producerével rögzített a zenekar. A nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte is népszerű pub ’n roll csapat ötödik, Riot City Outlaws című lemeze kapcsán a banda énekesével, Oravecz Kristóffal, azaz Paddy-vel beszélgettem.

Június 7-én jelenik meg a Paddy And The Rats ötödik stúdióalbuma, amit a korábbiakhoz képest még nagyobb várakozás előz meg, a lemezt ugyanis producerként egy igazi sztárszakember, a Motörhead együttes korongjaiért felelős Cameron Webb jegyez. A Grammy-díjas amerikai producer, aki Lemmy Kilmister bandája mellett többek közt olyan zenekarokkal dolgozott, mint a Limp Bizkit, a Sum 41, a Megadeth és a Social Distortion, áprilisban két hetet töltött Paddyékkel a törökbálinti SuperSize Recording stúdióban, hogy rögzítsék a banda új dalait, majd visszautazott Kaliforniába, ahol az utómunkálatok még jelenleg is zajlanak.

Hogy a munkára épp Webb-et kérte fel a miskolci alapítású pub ’n roll csapat, persze nem véletlen. A Paddy And The Rats azon kevés magyarországi zenekarok egyike, akik a határon túl is karriert építenek, méghozzá igen eredményesen - az immáron kilencéves banda mostanra elég komoly külföldi rajongóbázissal rendelkezik a tagok nemzetközi sikerekre fókuszáló, tudatos munkájának köszönhetően.

Cameron Webb - Fotó: Pogonyi Nóra

A hatfős zenekar 2008-ban Miskolcról indult meghódítani, kezdetben még csak a magyar közönséget. Nekik is ugyanúgy meg kellett küzdeniük az elismerésért, mint bármely más együttesnek, függetlenül attól, hogy az általuk képviselt punk, pop-rock, kalóz, kelta és folk elemeket ötvöző stílus akkoriban nagyon egyedinek számított a zenei palettán hazánkban.

„A legelején minden bulit elvállaltunk ingyen, csak hogy menjen a zenekar híre” – kezdi a visszaemlékezést Paddy, akivel a budapesti Akvárium Klubban egy kávé mellett beszélgettem. „Előnynek számított, hogy akkor még nem nagyon volt ilyen jellegű banda, így többnyire szívesen láttak minket a klubokban. A szórakozóhelyek kifejezetten örültek nekünk, mert a zenénkre szívesen táncolnak az emberek, ami a fogyasztásnak is jót tesz. Az első két évben gyakorlatilag szájról-szájra terjedtek a dalaink. A Facebook akkor még nem volt annyira menő, ahogy a Youtube sem. Helyettük a MySpace működött, azon keresztül lehetett meghallgatni a szerzeményeket.”

Paddy (Oravecz Kristóf) / Paddy And The Rats - Fotó: Pogonyi Nóra

Sajátos stílusuknak köszönhetően a közönség hamar megkedvelte a főleg koncertzenekarként működő csapatot. Paddy szerint az igazi változás a harmadik, 2013-ban kiadott Tales From The Docks című albummal kezdődött, addigra ugyanis már elég nagy népszerűségnek örvendett a zenekar ahhoz, hogy a lemez szélesebb közönséghez eljusson. A következő években egyre többször kerültek a fesztiválok nagyszínpadára és egyre több helyen koncerteztek a határon túl is, ahol a punk rock és az ír folk zene talaján született együttesek közt szintén egyedi színfoltnak számított a csapat.

„Külföldön rengeteg ilyen banda van, de a zenéjük egy kaptafára készül - a klasszikus, pörgős folk vonalat egy kevésbé dallamos énekléssel ötvözik. A Paddy And The Rats nem teljesen azt az utat követi, mint az ír punk zenekarok többsége, mi próbáljuk egyedibbé tenni látványban is a produkciót és a dalok dallamvezetése is jóval populárisabb – talán ezért is tudunk valamelyest kitűnni közülük” – magyarázza az énekes.

Paddyék nótáiban nagyon sokféle stílus keveredik – a poposabb punk vonal miatt jóval dallamosabbak, a folkos elemek hatására pedig energikusabbak és ezáltal könnyebben fogyaszthatók a szerzeményeik a közönség számára, mint sok más, szintén ebben a műfajban alkotó formáció esetén. Ráadásul az általuk megidézett kalózvilág, mely a színpadi megjelenésük és a dalaik témájának gerincét képezi, a zenekar védjegyeként még egyedibbé teszi a produkciót. Mindez, illetve hogy a szerzeményeik angolul íródnak, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy külföldön is kiépüljön az együttes rajongóbázisa.

„Mivel nagyon nagy piacról beszélünk, ahol rengeteg zenekar akar érvényesülni, sok energiát igényel, hogy külföldi karriert építsen egy banda” – magyarázza Paddy. – „De ezen dolgozunk és most már kint is van közönségünk, akik veszik a lemezeinket, tudják a dalaink szövegét és a pólóinkban érkeznek a koncertekre. Nemrég leszerződtünk egy német kiadóval, illetve ügynökséggel is, hogy az ő segítségükkel sikerüljön még inkább építeni a zenekar hírnevét."

Paddy And The Rats

Paddy már gyerekkorában is zenével akart foglalkozni, így nem csoda, hogy kész minden energiáját beletolni abba, hogy működjön és fejlődjön a zenekar. Neki és a banda többi tagjának is a Paddy And The Rats áll az első helyen, azon dolgoznak, hogy minél színvonalasabb produkcióval álljanak a közönség elé. Cameron Webb-et is azért keresték meg, mert bíztak abban, hogy a közös munka eredményeként az eddigieket minden szempontból felülmúló albummal rukkolnak majd elő.

„Fejlődni mindig lehet. Olyan nincs, hogy profik vagyunk, és nem kell csinálni már semmit. Soha nem elégedhetsz meg azzal, ami van, a dalszerzés, a hangszeres tudás és az éneklés terén is folyamatosan fejleszteni kell magad, mert mindig tudsz jobb lenni” – mondja Paddy. „Ezért is szerződtettük Cameron Webbet a mostani lemezünk felvételére, hogy segítsen a produkciót egy profibb szintre emelni és ezáltal elérni a céljainkat.”

Cameron Webb és a Paddy And The Rats a SuperSize Recording stúdióban - Fotó: Pogonyi Nóra

Hogy az ötödik albumukat egy külföldi producerrel készítik, már korábban eltervezték a zenészek. Elsőként egy brit szakembert, a Dropkick Murphys és a Flogging Molly zenekarok több albumáért felelős Grammy-díjas Ted Hutt-ot keresték meg, viszont a megadott időpontban neki más elfoglaltsága akadt. A szintén Grammy-díjas Cameron Webb akkor jött képbe, amikor 2016-ban a Paddy And The Rats az Ignite csapatával turnézott Európában, akiknek néhány lemezét, köztük a legutóbbi A War Against You című albumot a Motörhead producere készítette. Miután felvették a kapcsolatot és megegyeztek Webb-bel, az amerikai szakember Magyarországra repült és a törökbálinti SuperSize Stúdióban hozzáláttak a lemez rögzítéséhez.

„Az amerikai szemlélet tényleg nagyon más, mint az itthoni, teljesen máshogy közelíti meg a zenét egy kinti szakember” – magyarázza Paddy. „Mi magyarok általában túl sokat agyalunk, hatvanötször végiggondoljuk, mit hogyan csináljunk, amitől görcsössé válik az ember, és ez a zene esetében, mivel érzelmek közléséről van szó, a dalokon keresztül átjön. Cameron azzal kezdte, hogy feldíszítette a stúdiót karácsonyfaégőkkel, hogy hangulatosabb legyen az egész és könnyebben ellazuljunk. Ha netán elkezdtünk agyalni és kérdezgetni, biztosan jó-e úgy, ahogy csináljuk, annyit mondott: fókuszáljatok a zenére és csak játszatok, érezzétek, élvezzétek. Tényleg mindent megtett, hogy felszabaduljunk, ami a felvételeken is érződik. Nyilván a technikai részt is profin végezte, hiszen a legnagyobbakkal dolgozott - biztos vagyok benne, hogy nagyon jó soundot kreált az albumon.”

Cameron Webb és a Paddy And The Rats zenekar a SuperSize Recoring stúdióban - Fotó: Pogonyi Nóra

A zenekar tagjai nemcsak együtt dolgoztak, hanem össze is költöztek a producerrel – mindannyian a SuperSize stúdióban laktak a felvételek készítése alatt, hogy így időt spórolva biztosan mindennel elkészüljenek.

„Nagyon kellett hajtanunk, muszáj volt mindent befejezni, mert Cameron csak két hétig maradt. Koncerteket se vállaltunk, csak egyetlen fellépésünk volt Győrben, ahova ő is elkísért minket” – mondja Paddy, majd nevetve hozzáteszi: – „tök jó fej volt, még a színpadra is feljött a végén és üvöltve elénekelte a Freedom című dalunkat.”

Az énekes szerint egy nagyon erős lemezt sikerült összehozniuk Cameronnal, ami nagyban köszönhető annak, hogy a producer tényleg képes volt kihozni belőlük a legjobbat a felvételek alatt. A június 7-én érkező album első dala kedden debütált a Rock Rádióban, másnap pedig a Youtube-on is közzétette a zenekar – a Join The Riot című szerzeményen kívül a lemez megjelenése előtt még két másik nóta is várható.

„Ez az egyik legbulisabb nóta az albumon, de a szövegben a hazai közhangulat is érződik rajta, és az a feszültség, ami most az emberekben van Magyarországon, mindez persze kalózos világba emelve” – magyarázza Paddy. „Az egész lemez egyfajta lázadó hangulatra épül, a Join The Riot is erre szólít fel.”

A koncepcióhoz igazodva az új kiadvány borítóján három törvényen kívüli figura - egy punk, egy kalóz és egy kelta csavargó – látható, akik egy bandaként lázadnak, illetve tükrözik azokat a stílusjegyeket is, amelyeket a zenekar képvisel. Paddy azt mondja, nagyon sokrétű albumot sikerült összehozniuk, a rajta szereplő dalok nagy része punk, illetve pop punk alapokon nyugvó, folkos, kalózos, néha még cigányzenei elemekkel is felturbózott szerzemény, de van köztük például egy nagyon szép kelta ballada is.

A Paddy And The Rats zenekar Riot City Outlaws című lemezének borítója

A Riot City Outlaws című lemezt június 7-étől, kizárólag a MOL töltőállomásokon lehet majd beszerezni, élőben pedig a Barba Negrában hallhatja a dalokat először a közönség a június 9-ei lemezbemutató koncerten. A külföldi megjelenést szeptemberre időzítette a banda, amit előreláthatóan tavasszal egy európai klubturné követ. Addig is rengeteg helyen lehet majd találkozni az együttessel – az önálló fellépések mellett szinte minden hazai fesztiválon ott lesznek. Paddy pedig még azt is elárulta, hogy ő mely zenekarokra kíváncsi idén.

„A Green Day koncertre mindenképp elmegyek, a Linkin Parkot is szeretném megnézni még egyszer, illetve az Aerosmith-t és a Guns ’n Roses-t tuti nem hagyom ki. A Foo Fighters is érdekel, de ha jól emlékszem, nekünk is fellépésünk van aznap, mikor Budapesten játszanak” – mondja az énekes. „Egyébként gyakran járok koncertre, amellett, hogy nagyon élvezem, nagyon sokat tanulhat is belőlük az ember. Tavaly a legkiemelkedőbb számomra Paul McCartney fellépése volt Prágában.  Fergeteges élmény volt élőben hallani a Beatles dalokat attól az embertől, aki John Lennon mellett az egyik legnagyobb példaképem. Elképesztő, hogy ennyi idősen is hibátlanul végigjátszott és énekelt egy háromórás koncertet. Egy ilyen élmény annyira inspiráló. Ösztönöz, hogy csináljam tovább, csináljam még jobban, mert persze tök jó, ami van, de lehetne még jobb, csak akarni kell és dolgozni rajta.”

Paddy / Paddy And The Rats

Paddy még maga is megkönnyezte, mikor Paul McCartney koncertjén 20 ezer ember együtt dalolta a Hey Jude című nótát. Ha nem is ekkora helyen és nem ennyi emberrel, de valószínűleg ő is ugyanazt érezheti, amit a Beatles énekese, amikor a közönség vele együtt énekli a Paddy And The Rats slágereit.

„Az ilyen előadóktól a dalaikon keresztül rengeteget kaptam az életem során és nagyon jó érzés, hogy a zenémmel most én is tudok adni” – mondja lelkesen. „Sok levelet kapunk a rajongóktól, hogy mennyit segítettek bizonyos dalaink, vagy csak, hogy mennyire szeretik őket, ami szintén nagyon inspiráló. Ezek a dolgok viszik előre az embert. Csodálatos érzés, hogy annyian eljönnek a koncertjeinkre és velünk együtt énekelnek, látni azt, hogy örömet szerzünk nekik vagy akár osztozunk a fájdalmukon egy-egy dalon keresztül. A zenénél nincs erősebb dolog a világon.”

Szerző: Pogonyi Nóra