A Sziget Fesztivál történetét bemutató fotókiállítás nyílt kedden Budapesten a Robert Capa Fotográfiai Központban. A tárlat Benkő Imre és a Rockstars Photographers képein keresztül idézi fel a rendezvény elmúlt 25 évét.
Kedden este nyitotta meg kapuit a Sziget 25 – Fesztiváltörténelem fényképeken elnevezésű kiállítás, mely Benkő Imre és a Rockstar Photographers (Csudai Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Mudra László, Major Kata, Mohai Balázs és Varga Benedek) fotóit összegyűjtve igyekszik a a közönség elé tárni a Sziget Fesztivál 25 éves fejlődéstörténetét. A tárlatot, mely a budapesti Robert Capa Fotográfiai Központban kapott otthont, augusztus 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
1993 óta minden évben van néhány nap, amikor Budapest közepén egy másik világba csöppenhetünk. A Sziget Fesztivál, bár szabályok a rendezvényen is vannak, valami különös, megmagyarázhatatlan szabadságélményt ad mindenkinek. Akik jártak már a rendezvényen, biztosan ismerik az érzést, ami átjárja az embert, miközben áthalad a K-Hídon - mintha tényleg a szabadság szigetére érkeznénk, a hétköznapi nyűgeink és minden egyéb gondunk a bejáraton kívül marad. Más fesztiválok esetén elsősorban a fellépők miatt váltanak belépőt az emberek, a Szigetet főként az az életérzés teszi vonzóvá, ami minden részletét egybesűrítve közvetít. A Ropert Capa Fotográfia Központban kiállított képeken ezt fantasztikusan megragadták a fotográfusok - Benkő Imre fekete-fehér alkotásai a rendezvény 1993. és 2016. közötti időszakát mutatják be, míg a Rockstars csapatának színes fotói az elmúlt négy év izgalmas pillanatait tárják elénk.
Czizek Gabriella, a kiállítás kurátora, valamint a Sziget Fesztivál alapítói, Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi nyitották meg kedden este a rendezvény történetét bemutató tárlatot, melynek kapcsán egy olyan, az élményszerűséget segítő installációt hoztak létre, ami átforgatta a sztorit: a fekete-fehér fotográfiákat light boxokba téve, míg a színes képeket falra vetítve vagy nyomtatott formában jelenítik meg. Bár a 25 év meghatározó, a kiállított fotók nem szigorúan időrendben következnek. A kurátor szerint sokkal fontosabb a fesztivál élményszerűsége, sokszínűsége, az a típusú szabadság megélése, amikor a képzelet és a valóság határa illékonnyá válik, mint az, hogy ragaszkodjunk az évszámokhoz.
A megnyitón Müller Péter Sziámi beszélt a kezdetekről - elmondta, hogy a fesztivál annak idején tulajdonképpen házibuliként indult. A Sziámi zenekar és köre nyaralásra hívott össze nyolcvan embert Zalában, ám a következő évben már túl sokan jelentkeztek, így kénytelenek voltak másik helyszín után nézni. "A szó lelki értelmében magaménak érzem a Szigetet. Úgy vagyok vele, mint a gyerekemmel, aki, amikor megszületett, pici és vicces volt, majd megnőtt és komoly lett, amit örömmel és büszkeséggel nézek” – mondta Müller Péter Sziámi, kiemelve, hogy a gyűjtemény darabjai egyszeri érzelmi pillanatokat villantanak fel.
Gerendai Károly azt mondja, eleinte egyáltalán nem gondolták, hogy idáig eljuthat a rendezvény, hiszen annak idején arról se volt fogalmuk, hogy a következő alkalmat miként szervezik meg. "Az, hogy mivé vált a negyed évszázad során, azt az élet hozta, meg a lehetőségek" – hangsúlyozta, hozzátéve: senki sem gondolta, hogy lesz 25. alkalom. Örül, hogy voltak olyanok, mint Benkő Imre, aki az elejétől kezdve fotózott a Szigeten, persze ma már a fesztiválnak van hivatalos fotós csapata, akik folyamatosan dokumentálják az eseményeket. Azt is kiemelte, hogy a tárlat a Sziget fejlődéstörténetét mutatja be - hogyan lett egy poros, kezdetleges házibuli hangulatból Európa egyik legnagyobb és legjobb fesztiválja. "Most már nemcsak a mi életünkben fontos a Sziget, ami nekünk a hétköznapokat is jelenti, hanem lassan Magyarországnak az életében is tényezővé vált az, amibe mi a haverokkal belekezdtünk " – mondta Gerendai.
A megnyitó végén a Mary Popkids együttes állt a résztvevők elé - a zenekar eljátszotta az általuk jegyzett Sziget 2017. himnuszt.
A kiállítás képei páratlan dokumentumai a múlt századvég utolsó és az új század első évtizedének. A közönség láthatja, ahogy húsz év alatt a ’Kell egy hét együttlét’ szlogennel indult és leginkább Woodstockra emlékeztető diáksziget mostanra Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvénye lett. Aki ott volt, annak is biztos a meglepetés, aki pedig nem volt részese, annak e kiállítás képeinél jobb kalauza nem lehet a szigetlét megismerésében, Czizek Gabriella szerint.