A '70-es évek közepén alapított U2 Dublinból indult hódító útjára. Írország fővárosában számtalan helyen találkozhatunk a zenekarral kapcsolatos látnivalókkal - az Irish Rock 'N' Roll Museum mellett a The Little Museum of Dublin is büszkén hirdeti a banda sikerét, a U2 immáron négy évtizedes történetét bemutató, részben a rajongóik segítségével létrehozott tárlattal.
Negyven évvel ezelőtt, 1976 őszén Dublinban alapította Paul Hewson (Bono), David Evans (The Edge), Adam Clayton és Larry Mullen Jr. a U2 zenekart, mely indulásakor hét fővel Feedback, majd öt fővel The Hype - ként létezett, mígnem 1978-ban négyfős formációvá alakulva megkapta végleges nevét. A banda meglehetősen hamar az élvonalba került és változatlan felállásban a mai napig a világ egyik legnépszerűbb rockegyütteseként működik. A dubliniak szerint egyébként a saját hazájában megoszlanak a vélemények a U2-val kapcsolatban, azt mondják, a helyiek 50-50 %-ban szeretik, illetve "utálják" a zenekart. Ennek ellenére nekem úgy tűnik, az ír főváros nagyon is büszke a csapat tagjaira - amellett, hogy a banda történetében emlékezetes dublini helyekről információkat nyújt a fanok számára, összegyűjtött relikviákat is őriz az elmúlt évtizedekből. A helyi zenekarok múltját, illetve jelenét bemutató Irish Rock 'N' Roll Museum mellett a város történetét feldolgozó The Little Museum of Dublin is külön tárlatot nyitott a rockbanda tiszteletére, fotósok, művészek, illetve a zenekar rajongóinak segítségével. A 'U2: Made in Dublin' kiállítás a zenei ritkaságokon, dedikált albumokon és nagyszerű fényképeken túl egy életnagyságú MacPhisto szobrot is bemutat, felidézve a '93-as Zooropa turnét, melynek állomásain a karakter Bono alteregójaként elevenedett meg a színpadon.
A The Little Museum of Dublin 2011 áprilisában nyitotta meg kapuit a közönség előtt - az épület harmadik emeletén található 'U2: Made in Dublin' kiállítás pedig nagyjából két éve látogatható. A banda tagjai közül ketten maguk is megtekintették a gyűjteményt - egy szép napon mindenféle bejelentés nélkül Bono és The Edge megjelent a múzeumban, szó nélkül felsétáltak az emeletre, majd kézjegyükkel ellátva így véleményezték a látottakat: "Awesome!" A civil közönségnek fel sem tűnt, hogy a zenekar tagjai is jelen vannak - mesélte az intézmény egyik alkalmazottja, akivel hosszasan beszélgettem a U2-ról.
A zenekarnak szentelt tárlat egy külön szobában kapott helyet, ritkaságnak számító relikviákkal, poszterekkel, könyvekkel, fotókkal - azaz számtalan olyan emléktárggyal megtöltve azt, melyet sok esetben a banda rajongói adományoztak a múzeumnak. Maga az intézmény igazgatója is hozzájárult egy személyes darabbal a gyűjteményhez - az egyik vitrinben ott lapul az a belépőjegy, melyet a direktor 1985-ben, 13 éves korában váltott, mikor a U2 először játszott a Croke Parkban.
A korábban már említett MacPhisto szobor mellett egy szintén a Zooropa turnét felelevenítő Trabant-első is helyet kapott a teremben, melynek színes külseje Maser munkáját dicséri. Dublin világhírű street art művésze örömmel vállalta a felkérést, elsősorban azért, mert személyes okból kifolyólag hálát érez az együttes iránt. Fiatal graffitisként egyedül a Windmill Lane területe biztosított számára terepet a gyakorláshoz - a U2 az ottani stúdióban készítette a hangfelvételeit, melynek falán a rajongók rendszeresen hagytak üzeneteket a zenészeknek, így akkoriban ott legálisan lehetett falfirkákat gyártani. Maser heti három-négy alkalommal járt ki a stúdióhoz festeni annak idején, ahol szinte óráról-órára, a régebbieket lefedő, új alkotások jelentek meg a falon. Talán részben pont a változékonysága miatt érezte úgy, hogy tele van a hely energiával - ezt szerette volna közvetíteni a U2 kiállításra készített remekművel.
Szintén egyedi darab a terem egyik sarkában felállított óriási méretű Gibson Explorer gitár - annak a példánynak a mása, melyet The Edge használt csaknem 30 éven át. A zenész 1978-ban a New York -i Stuyvesant Music Store-ban vásárolta a hangszerét, ami a felvételek mellett az összes turnén vele volt egészen 2008-ig. The Edge imádta az Explorer-t, de végül úgy döntött elárverezi, hogy segítsen azoknak a zenészeknek, akik elveszítették hangszereiket a Katarina Hurrikán pusztításakor. A gitár 240,000 dollárért kelt el.
Apróbb méretű ritkaságok is gazdagítják a gyűjteményt - gitárpengetők, és néhány csomag U2 condom is helyet kapott a vitrinben, s bár a zenekar tagjai személyesen nem tettek hozzá a tárlathoz, a menedzserük, Paul McGuinness felajánlotta a város által 2000-ben nekik ítélt "Freedom Of The City" kitüntetéssel járó üvegszobrocskáját. Sajnos, mivel a kristály - Joshua fák törékenyek, a zenészek példányai nem élték túl a hazautat a ceremónia után.
A kiállítás egyébként nemcsak képekben és különböző relikviákon keresztül villantja fel a U2 múltjának különböző momentumait - a falon körbefutó kék sávban részleteket olvashatunk a banda történetének fontosabb állomásairól. A teremben elhelyezett hangfalakon keresztül szintén érkeznek információk - az egymás után felhangzó U2 dalok között a Newstalk rádióállomás műsorvezetője, Tom Dunne mesél a látogatóknak a zenekarról. Az együttes egyébként a múzeumtól néhány percnyi sétára lévő, ma már sajnos nem működő Dandelion Market parkolójában tartotta az első fellépéseit - sok zenekar próbált onnan elindulni, a U2-nak sikerült. A banda tagjai most is rendszeresen hazajárnak Dublinba a turnék közötti időszakban - ám, hogy mekkora esély van arra, hogy valamelyikükkel összefusson az ember, elég nehéz megmondani. A zenészek közül talán Bono az, aki gyakrabban eljár otthonról. Az énekes háza Dublin külvárosi részén, Killiney területén található - a múzeum egyik alkalmazottja szerint az ettől nem messze működő Finnegan's of Dalkey Pub-ban lehet esetleg elcsípni, illetve decemberben a Grafton Street-en, ahol jótékony céllal mindig elénekel Karácsony este néhány dalt.
A The Clarence Hotel épületében található Octagon Bar - ban szintén előfordulhatnak a zenészek - a Liffey folyó partján magasodó szállodának ugyanis Bono és The Edge a tulajdonosa. Egyáltalán nem reménytelen tehát, hogy Dublinban összefusson az ember a U2 tagjaival, akik a múzeum és a hotel egyik dolgozójának elmondása szerint rendkívül kedves emberek.
A The Little Museum of Dublin -hoz képest egészen fiatal Irish Rock 'N' Roll Museum tavaly júliusban nyílt meg a nagyközönség előtt. A jelenleg is működő, több próbatermet, stúdiót és koncerttermet magába foglaló zenei komplexumot tehát nagyjából fél éve civilek is látogathatják, sőt, ki is próbálhatják a különböző hangszereket, és még egy hangfelvételt is készíthetnek. Az épület egyik fala kívülről Wall of Fame címen népszerűsíti az ír zenészek legjobbjait, belül pedig különböző fotók és relikviák őrzik a Button Fuctory színpadán, illetve a Temple Lane próbatermeiben és stúdiójában megfordult hírességek emlékét. A helyi művészek, mint Enya, a The Cranberries, Shinéad O'Connor, Phil Linott vagy a U2 mellett más országok sztárjai is jártak itt - még Michael Jacksontól is őriznek relikviákat. Az énekes titokban érkezett és hónapokat töltött Írországban nem sokkal tragikus halála előtt - a múzeumban megtekinthető többek közt az abban az időszakban használt pizsamája.
Az Irish Rock 'N' Roll Museum ugyancsak gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a U2 zenekarral kapcsolatban - fotókat, koncerjegyek tömkelegét, posztereket, sőt, még Adam egyik dzsekijét is őrzik; a backstage - room falán pedig a banda fellépés előtti igényeinek listája is ott díszeleg. Bár a "túravezetőm" szerint az írek 50 %-ban kedvelik csak a zenekart, mikor Dublinban koncerteznek, nagyjából 10 másodperc alatt eladják az összes jegyet, akár több egymást követő showra. Ebben egy percig sem kételkedek, tavaly háromszor volt szerencsém élőben látni a U2-t a Los Angeles-i Forumban, ahol egyébként összesen öt telt házas koncertet adott a banda - ahhoz, hogy ott lehessek, hónapokkal korábban meg kellett vennem a belépőm, később mindenféle próbálkozás esélytelen lett volna hivatalos úton. Persze, a írországi fellépésekre visszatérve, valószínűleg nem csak a helyiek rabolnak rá a jegyekre, mikor otthon zenél a csapat - a U2 rajongói képesek több ezer kilométert is utazni azért, hogy láthassák a kedvenceiket. Azt a négy dublini zenészt, akik fiatalon arról álmodtak, hogy megalakítják a világ legnagyszerűbb rockzenekarát. - Mindent elértek. Páratlan a banda sikersztorija.
Fotók - The Little Museum Of Dublin és az Irish Rock 'N' Roll Museum kiállításairól: