Több napon keresztül koncertezett a U2 a Los Angeles-i Forumban. A zenekar Innocence & Experience turnéjának keretében zajló teltházas fellépéseken minden tekintetben páratlan szuperprodukciót láthatott a közönség.
Az elmúlt húsz évben rengeteg koncerten jártam, sok régi és új együttest láttam élőben, ám a U2 fellépéseire ezidáig nem sikerült eljutnom. A hajón voltam, mikor megtudtam, hogy a banda május végén az Innocence & Experience Tour keretében Los Angelesben koncertezik, és mivel akkor már biztos voltam benne, hogy a szerződésem után visszajövök az Államokba, foglaltam egy jegyet a 27-ei koncertre. Sajnos akkor már nem lehetett a küzdőtérre belépőt kapni, így egy 118 dolláros ülőhelyre fizettem be, s bár magát a helyszínt nem ismertem, a seating plan alapján igyekeztem úgy belőni, hogy ne foghassak nagyon mellé a "látási viszonyok" tekintetében.
Mikor végre elérkezett a várva várt nap, tragédia történt a U2 családban... a zenekar turnémenedzsere, Dennis Sheehan, aki hosszú évtizedek óta az együttessel dolgozott, váratlanul meghalt - hirtelen végigfutott rajtam, hogy te jó ég, mi van, ha törlik az aznap esti koncertet. Persze egy ilyen régen meghirdetett, illetve hosszú idő óta "sold out" showt képtelenség csak úgy lemondani - azért volt bennem némi aggodalom, hogy egy ilyen borzasztó dolog után, hogy tudnak majd egyáltalán színpadra állni a zenészek.
Nagyjából este 6-kor érkeztem a helyszínre, mely a város Inglewood névre keresztelt részén található - nem éppen a legszebb, illetve legbiztonságosabb területe Los Angelesnek, elég sok ijesztő arccal találkoztam arrafelé. Egy alkalommal az utcán valaki oda is jött hozzám cigit kérni - olyan szinten durván nézett ki az illető, hogy inkább a kezébe nyomtam, amit akart, csak mielőbb tűnjön el. Foglaltam egy szobát nagyjából 25 percre a Forumtól, miután az akkori szállásom tömegközlekedéssel 2 és fél órás távolságra volt onnan - de megmondom őszintén egyáltalán nem volt túl kellemes átgyalogolni a motelhez éjjel.
LA Forum - Inglewood
Nagyon örültem, hogy a jegyem olyan helyre szólt végül, ahonnan tökletesen beláttam az egész színpadot, és a kifutó fölé lógatott hatalmas, duplakivetítővel kombinált produkciókat is maximálisan élvezhettem. A zenekar ugyanis egy olyan fellépéssel készült, mely a terem minden egyes pontjáról más, ám egyöntetűen hatalmas élményt nyújt a közönségnek - az állójegyesek a tagok közelségétől, az ülőjeggyel rendelkezők pedig a precízen összeállított vizuális látványtól dobhattak hátast percről-percre a show alatt. A zenekar tagjai arra is mindvégig ügyeltek, hogy mindenki jól lássa őket - hol a terem egyik, hol a másik feléhez fordulva zenéltek, illetve a kifutó végén található kis körszínpadon is eljátszottak egy-két dalt, ami iszonyú fair volt a küzdőtéren tombolókkal, hiszen így az aréna különböző részén ácsorgó rajongók közül mindenki a közelükben lehettek néhány szám erejéig.
Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem - még soha nem láttam ehhez hasonló produkciót. Amit a kivetítővel művelt a zenekar, az valami eszméletlen volt! A koncert kezdetén Bono váratlanul érkezett az arénába, a közönségen keresztül sétált fel a kis körszínpadra, végiggyalogolt a kifutón a terem másik végében lévő pódiumig, majd a zenekar szinte azonnal rázendített a The Miracle című dalra. Eljátszottak még néhány slágert "hagyományos" stílusban, majd egyszercsak, a Cedarwood Road -nál megtörtént a "csoda". A catwalkkal egyenlő hosszúságú, illetve afelett lógó dublafalú kivetítőről egy lépcsősort engedtek le, majd Bono felsétált rajta és eltűnt a projektor falai között, ahol valójában egy kényelmes szélességű "út" futott végig. Megkezdődött a vetítés, majd a ledfal hálóján keresztül néhány másodperc után egyszercsak áttűnt az énekes kontúrja - Bono konkrétan a filmkockákba olvadva, kvázi a videó részeként énekelte el a dalt. Tátott szájjal bámultam ezt a hihetetlen kreatív produkciót! Soha nem láttam még ehhez foghatót azelőtt! Később is előadtak néhány számot hasonló kivitelben, de egyéb fantasztikus vetítéseket is láthattunk a köztes számok alatt.
A zenekar minden részletre ügyelt - mind a látvány, mind a hangzás tekintetében olyannyira egyben volt a produkció, hogy a szerdai koncert után egész egyszerűen úgy éreztem, muszáj még egyszer ott lennem a Forumban. Végül sikerült jegyet szereznem a vasárnapi koncertre - ráadásul olyat, ami a küzdőtérre szólt. Magam is alig hittem el, hogy ott állok közvetlenül a kifutó előtt - hogy a korábban mindig olyan elérhetetlennek hitt U2 tagjai közül hol az egyik, hol a másik magasodik fölém. A zenekar összesen 5 alkalommal lépett fel a Forumban - az utolsó napon, bár már réges-régen minden jegyet eladtak, némi reménnyel azért odabuszoztam délelőtt 10-kor a box office elé, mivel előfordul olykor, hogy a kapunyitás előtt még néhány korábban visszatartott jegyet eladásra bocsátanak. Délután 5-ig ácsorogtam többedmagammal a jegyárusító ablak előtt, mikor is végül felkínáltak néhány szabad ülőjegyet - így sikerült végül bejutnom a harmadik koncertre egy hét leforgása alatt. Közben elmulasztottam, amire több rajongó az épület túloldalán oly sokáig várt - mikor Bono megérkezett a soundcheckre, kiosztott néhány autogramot a boldog fanoknak. Két oka van, hogy ezúttal lemaradtam erről - egyrészt nem tudtam, hogy van rá esély találkozni az előadókkal, másrészt, ha odamegyek, feladom a helyem a sorban és miután csak az elsők közt érkezőknek adatik meg, nagy valószínűséggel nem tudok jegyet venni a koncertre. Így csak az énekes hasonmásával van közös képem, akivel az első estén futottam össze a Forumban.
Double Bono
A show harmadszor is lenyűgöző volt - Bono egyébként minden egyes koncerten felhívott valakit a színpadra a közönség soraiból, aki a pódiumon állva egy teljes szám alatt videózhatta a zenészeket. A legbájosabb az volt, mikor egy kisfiút is kiválasztott pluszban és a produkció alatt ráadta a napszemüvegét. Az is érdekes, hogy Bono milyen fontosnak tartja kihangsúlyozni Amerika iránti szeretetét - amit a tömeg persze mindig hatalmas ovációval üdvözöl. Minden alkalommal ugyanazt a produkciót láttam, mégis valahogy más volt mindegyik. A harmadik show alkalmával például igazi különlegességként a zenekar először játszotta el nagykoncerten élőben az Ordinary Love című számot, illetve aznap este a One is bekerült a repertoárba. A U2 hamarosan Európát is célba veszi - remélem, minél több ismerősömnek sikerül eljutnia legalább egy koncertre a turné alatt.
Fotók a három koncertről:
