New Yorkban koncertezett a hétvégén a Tankcsapda - a debreceni rockerek egymás után két bulit is adtak a brooklyni Knitting Factoryban.

Szeptember 29-én indult a Tankcsapda 2017-es külföldi klubturnéja, melynek során néhány európai bulit követően Kanadába és az Egyesült Államokba is ellátogatott a zenekar. Az október 6-ai torontói koncert után New Yorkban kétszer is színpadra állt a banda – október 7-én és 8-án a brooklyni Knitting Factory klubban csaptak a húrok közé a debreceni rockerek. A zenészek a vasárnapi fellépésük előtt meséltek a külföldön elért sikereikről - az interjú a Blikk.hu-n is megjelent.

„Ez már a második kanyarunk az Egyesült Államokban” – mondja Sidlovics Gábor. „Régi álmunk vált valóra, mikor Takács Árpád (a zenekar turnémenedzsere – szerk.) megszervezte nekünk a 2015-ös amerikai-kanadai turnét. Hála Istennek a bulik nagyon jól sikerültek, már akkor kitaláltuk, hogy másfél-két év múlva megismételjük majd az egészet.”

Lukács László és Sidlovics Gábor / Fotó: Pogonyi Nóra

A Tankcsapda az első amerikai körútja során fellépett Bostonban, Vancouverben, Clevelandben, San Franciscoban, sőt, Los Angelesben, a Sunset Strip vonalán működő legendás Whiskey a Go-go-ban is koncertezett a csapat. New York szintén szerepelt a 2015-ös turnéállomások közt – akkor is a Knitting Factoryban álltak színpadra a rockerek.

„Amikor legutóbb itt voltunk, nagyon gyorsan megtelt a hely. Már akkor megbeszéltük, hogy ha legközelebb jövünk és van rá lehetőség, csinálunk egy ráadás bulit azoknak, akik nem fértek be a telt házas koncertre. Így aztán ez a mai egy ilyen bónusz” – magyarázza Lukács László.

Lukács László és Sidovics Gábor / Fotó: Pogonyi Nóra

A brooklyni szórakozóhelyen szívesen látják a debreceni rockereket, hiszen a 2015-ös koncertjükkel bebizonyították, hogy az Egyesült Államokban is masszív rajongótáborral rendelkezik a zenekar. A hétvégi bulik közül az elsőre most is elfogytak már napokkal korábban a jegyek, de vasárnap este is szép számmal érkeztek Tankcsapda rajongók a klubba.

„Amerikában egyáltalán nem ismertek minket, úgyhogy az elején nagyon sok „bárgaranciát” kellett fizetnünk” – emlékszik vissza a kezdetekre Fejes Tamás, rámutatva, mennyi munka van amögött, hogy magyar bandaként fellépési lehetőséget kaptak az észak-amerikai kontinensen. „Be kell magad dolgozni ide, amihez kellenek olyan elismert nevek Amerikából, akik helytállnak érted és azt mondják, hogy lehet bízni ebben a zenekarban. A bárok nagy rezsivel működnek, ezért fontos, hogy garantált legyen a pultforgalom – nem tudják, hogy egy európai, pláne egy magyar együttes hány embert vonz a klubba és milyen forgalmat hoz.”

Fejes Tamás / Fotó: Pogonyi Nóra

Fejes azt mondja, ez az európai országokban is így működik, de szerencsére a kezdeti nehézségeken mostanra túlvan a banda - mivel szinte mindig telt ház előtt lépnek fel, már van hírük a kinti klubhálózatokban, és egyre nagyobb helyeken koncerteznek. Azokban a klubokban pedig, ahol már bizonyítottak, Amerikában is bármikor szívesen látják újra a csapatot.

A 2015-ös koncertkörút eléggé feszített tempóban zajlott, amin a zenészek úgy próbáltak lazítani, hogy "ketté bontották" a kontinens két oldalát – most csak a keleti parton, Torontóban és New Yorkban léptek fel, Kaliforniába jövő októberben térnek majd vissza. Persze így is elég szoros volt a beosztásuk – az európai koncertekkel együtt tíz nap alatt összesen hétszer álltak színpadra a rockerek.

Lukács László / Fotó: Pogonyi Nóra

„Ez nem nyaralás, hanem turné. Ha pusztán kirándulni támadna kedvünk, akkor azt megtesszük a párunkkal, vagy akár együtt, de olyankor nem viszünk gitárt magunkkal” – magyarázza Lukács. „Nem azért jövünk ide, hogy miközben esténként zenélgetünk, szórjuk a pénzt. Ugyanúgy, mint bármilyen más turné esetében otthon, vagy akár Európa-szerte, profitorientáltságról szól a dolog, hiszen a zenélésből élünk.”

„Természetesen nem annyi pénzt keresünk, mint Magyarországon, de nem is az a cél, hiszen egy ilyen turnéban az is benne van, hogy új energiákkal töltse fel a zenekart” – teszi hozzá Fejes. „A gazdasági oldalát persze mindenféleképp úgy alakítjuk, hogy megérje végigcsinálni és ne bukjunk rajta, ezért is jöttünk például ide csak két technikussal, de olyan is előfordult már, hogy helyben béreltünk embereket.”

Fejes Tamás / Fotó: Pogonyi Nóra

A külföldi koncertekre a felszerelésükből is csak azokat cipelik magukkal a rockerek, amelyek feltétlen szükségesek ahhoz, hogy a buli megvalósuljon. Fejes Tamás dobfelszerelése például csak az Európán belüli helyszínekre utazik velük, de a lábgépét mindig viszik az óceánon túlra.

„Minden koncertre annyi cuccal megyünk, amennyit az adott szituáció megenged. Értelemszerűen minél közelebb játszunk Magyarországhoz, annál inkább tudunk a saját felszerelésünkre hagyatkozni” – magyarázza Lukács. „Az utaztatás rengeteg pénzbe kerül, és sokszor bonyolult megoldani, így csak kézi dolgokat viszünk magunkkal, olyanokat, amik nagyon személyesek, mint például a gitár, vagy Tomi lábgépe. Minden mást a helyi eszközparkból bérlünk, illetve a vendégzenekarok által jutunk hozzá bizonyos cuccokhoz."

Lukács László / Fotó: Pogonyi Nóra

Az énekes azt mondja, annak ellenére, hogy nem mindig a szájuk íze szerint történnek a dolgok, igyekeznek a legtöbbet kihozni minden helyzetből. „Tisztában vagyunk vele, hogy amikor a tengerentúlon játszunk, sokkal inkább rá vagyunk utalva, hogy kompromisszumokat kössünk, de ez soha nem jelent negatívumot a közönség számára. Több-kevesebb sikerrel azért azt gondolom, meg tudjuk szólaltatni a helyi cuccokon is a dalainkat, és a közönség estéről-estére jelzi is, hogy ez valóban sikerül, hiszen tényleg nagyon jó hangulatúak a koncertek.”

Hogy ez mennyire így van, illetve, hogy a zenekar még az óceánon túl is képes megtölteni a klubokat, a hétvégi dupla buli is igazolta – voltak, akik egyenesen Floridából, Los Angelesből, Torontóból, Montrealból érkeztek, sőt, még Magyarországról is átrepültek néhányan New Yorkba a Tankcsapda-élményért.

„Tomi is elrepült, mikor a Mötley Crüe Európában turnézott, hogy megnézze őket. Egy rock rajongó számára ez valahol természetes, hogy ha kell, útilaput köt a lábára és bármilyen messzire elmegy a kedvencei miatt” – mondja Lukács.

„Azért biztos, hogy itt más attitűdje is van a dolognak.” – teszi hozzá Fejes. „Nem csak arról van szó, hogy bejön 350 full tankcsapdás a Knitting Factory-ba, hiszen van köztük olyan, aki egyedül a Mennyország touristot ismeri. Ezzel tisztában vagyunk, épp ezért teljesen más a húzása egy tengerentúli koncertnek. Mi be mertük vállalni, hogy mi vagyunk a magyar zenekar és a saját nyelvünkön éneklünk külföldön is, nem is próbálunk amerikainak tűnni, vagy angolra fordíttatni a dalainkat. Ennek mindenféleképp az a húzóereje, hogy azt a magyar közönséget is eléri, akik ha nincsenek is tisztában a Tankcsapdával, valamilyen szinten fogékonyak a rockzenére. Tehát ez valahol egy közösségi program, ami egyértelműen a kint élő magyaroknak szól.”

Tankcsapda / Fotó: Pogonyi Nóra

A Knitting Factoryban mindkét este a The Dissidents zenekar melegítette a közönséget, amelynek egyébként egy Amerikában született magyar fiú, Clarence „Félix” Nyiri a frontembere. A 19 éves énekes nagy rajongója a Tankcsapdának, a saját dalaik mellett a debreceni rockerek slágereit is rendszeresen játsszák a koncertjeiken, a dalszövegeket angol nyelvre fordítva. A New York-i dupla bulin a Rock a nevem című számmal lepték meg a rajongókat.

The Dissidents / Fotó: Pogonyi Nóra

A Tankcsapdát mindkét estén kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség. A koncerteken főként régebbi slágereket játszottak a rockerek, de volt néhány újabb szerzemény is, melyeknek a szövegét meglepő módon ugyanúgy kívülről fújta a tömeg. A zenészek a buli után, annak ellenére, hogy a sok utazás és a megfeszített tempó eléggé kimerítette őket, még maradtak egy kicsit, és váltottak néhány szót a kint élő magyarokkal, akik közül többen egy-egy közös képpel, autogrammal, gitárpengetővel vagy éppen Fejes Tamás dobverőivel a zsebükben tértek haza.

„Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ugyanolyan lendülettel csináljuk, mint 26 évesen, mert az ember akkor még átmegy a vasfalon is”– mosolyog Sidi. „Persze most is átmegyünk, csak elég sokat kalapálunk, hogy átjussunk rajta. De éppen ezért van egy ilyen plusz rock and roll romantikája az egésznek, ami kárpótol minket a fizikális kellemetlenségekért.”

Tankcsapda / Fotó: Pogonyi Nóra

A Tankcsapda tagjai persze a külföldi turné izgalmában sem feledkeztek meg a hazai rajongóikról. A zenekar hétfőn este indult vissza Magyarországra, ahol egy újabb sűrű időszak vár rájuk. Nemsokára megjelenik az áprilisi arénás koncertjük felvételeiből összeállított DVD kiadványuk, de nagyon készülnek a szombathelyi fellépésükre is, ahol december 9-én a Road zenekarral állnak színpadra a Savaria Arénában, és amely Fejes Tamás szerint igazán nagyszabásúnak ígérkezik. Év végére is tartogat egy meglepetést a banda - az áprilisi arénás koncertjük sikere után, ahol egy középre helyezett színpadon játszottak, a debreceni Főnix Csarnokban is hasonló bulit terveznek a rockerek – természetesen más műsorral és látvánnyal készülnek, de az biztos, hogy körszínpadon láthatja a közönség a őket.

Szerző: Pogonyi Nóra

 Fotók: Pogonyi Nóra