Október elején a Club Tattoo egyik arizonai stúdiójában jártam, melynek a július 20-án elhunyt legendás énekes, Chester Bennington is résztulajdonosa volt. Az Egyesült Államok legnívósabb, immáron hat üzlettel működő piercing és tetováló birodalmát több mint húsz évvel ezelőtt Sean Dowdell kezdte kiépíteni – a Linkin Park frontemberének egyik legjobb barátjával, illetve egykori zenésztársával a Phoenix-hez közeli, tempei szalonban beszélgettem.
Talán nem mindenki tudja, hogy a Linkin Park énekese a zenészkarrierje mellett üzletemberként is tevékenykedett. Chester Bennington az egyik legjobb barátjával, Sean Dowdell-lel közösen irányította a Club Tattoo egyre növekvő birodalmát. A legendás amerikai piercing és tetováló biznisz összesen hat stúdióval működik Arizonában és a Las Vegas Strip-en, vendégeit a legprofibb művészekkel és a legmodernebb felszereléssel várva.
Az első Club Tattoo szalont 1995-ben nyitotta Dowdell az arizonai Mesán. Az alacsony középosztálybeli családból származó üzletember, akit akkoriban a Phoenix-ben alapított Grey Daze együttes dobosaként ismert a közönség, szinte a nulláról indította a vállalkozást, amely mostanra már egy elismert branddé nőtte ki magát. Hogy hogyan épített Dowdell a semmiből sikeres üzletet, miként vált az egykor anyagi gondokkal küzdő fiatalból milliomos vállalkozó, arról az idén májusban megjelent Tattooed Millionaire című könyvében részletesen is beszámol. Sean fontosnak tartotta, hogy elmondja a sztoriját, egyrészt a Club Tattoo rajongói is folyton kérdezgették erről, másrészt szerette volna megosztani a tapasztalatait azokkal, akik szintén saját vállalkozást indítanak, megmutatva, hogy egy nem annyira divatos területen is lehet sikeres az ember.
„Engem is rengeteg kudarc ért” - magyarázza a mára milliós vagyonnal rendelkező vállalkozó. – „Fontos, hogy az emberek tudják, a dolgok nem úgy működnek, hogy egy napon felkelsz és minden, amit csinálsz, sikert hoz.”
Tizenhét éves korában Sean-nek volt egy nagyon csúnya autóbalesete. Tíz napig feküdt kórházban, miközben kétszer megoperálták. Miután hazaengedték újra meg kellett tanulnia járni és hosszú időre az iskolából is kimaradt. A nehéz anyagi körülmények között élő fiú 100.000 dollárt kapott a biztosítótól, amit akkor ő fiatal fejjel egy év alatt elvert. Hogy boldoguljon, kénytelen volt ismét munkát keresni – tanulás mellett heti 30-40 órát felszolgálóként dolgozott. 18-19 évesen sikerült 7 ezer dollárt félretennie – ebből nyitotta néhány évvel később a Club Tattoo első üzletét.
Chester Benningtonnal még a vállalkozás beindítása előtt találkozott. Sean mindig is nagy zenerajongó volt, folyton idősebbekkel lógott, akik közül többen különböző bandákban játszottak.
„17 évesen kezdtem el dobolgatni. Először csak magamtól, aztán később órákat is vettem. Semmi mást nem szerettem volna, csak dalokat írni és játszani egy zenekarban, mint a barátaim.”
Sean 1991-ben alapította az első együttesét Sean Dowdell and His Friends néven. Amikor új énekest kerestek a csapatba, az egyik gitárosuk beajánlotta a nála néhány évvel fiatalabb Chester Benningtont, mondván, hogy a fiú úgy tud énekelni, mint Eddie Vedder a Pearl Jamből.
„Chester másodéves volt a Greenway Gimnáziumban, 15-16 éves lehetett akkor. Első látásra nem voltam túlságosan elragadtatva tőle. A vézna, stréber kinézetű, hullámos hajú, szemüveges srác egyáltalán nem tűnt rocksztár alkatnak, és egyszerűen nem passzolt a zenekar imidzséhez. De ahogy elkezdett énekelni, teljesen lenyűgözött. Azonnal megtaláltuk a közös hangot és az elkövetkezendő 10 évben szinte elválaszthatatlanok lettünk.”
Sean és Chester 1993-ban megalapította a Grey Daze-t, mely egészen 1998-ig sikerrel működött. Az énekes Dowdell legjobb barátja lett – szinte mindig együtt voltak, sokáig egy fedél alatt is laktak Chesterrel.
„Otthagyta az iskolát, velem és a szüleimmel élt. Az apjával összeveszett, az anyja pedig túl messze lakott - a zenekar és a próbák miatt így egyszerűbb volt az egész” – magyarázza Sean. „A banda olyasvalamit jelentett számára, ami megkönnyebbülést hoz. Imádott dalokat írni, zenész volt minden porcikájában.”
Dowdell akkoriban az Arizona State University hallgatója volt, amit Chester is becsülettel végigjárt, annak ellenére, hogy nem volt beiratkozva az egyetemre. „Reggel felkeltünk, eljött velem iskolába, végigülte az órákat, a teszteket is megírta, csak mert nem volt hova mennie. Ha utána dolgoznom kellett, ledobtam őt a próbateremnél, vagy velem tartott és szereztem neki állást ott, ahol épp nekem is volt. Mikor végeztünk, együtt mentünk gyakorolni, Chesternek ugyanis akkoriban nem volt autója” – meséli mosolyogva.
Sean azt mondja, Chester olyan volt számára, mint egy kistestvér – azonnal a védelmére kelt, ha valaki bántotta. Azután is együtt laktak, hogy Bennington megismerte az első feleségét, csak akkor már nem Sean szüleinél, hanem Samanthával hármasban. Dowdell volt Chester esküvői tanúja is, mikor Sam-et elvette, akiről, mint kiderült, sosem volt túl jó véleménnyel.
„Samantha a leggonoszabb emberi lény, akit valaha ismertem. Engem kedvelt, de láttam, hogy bánik másokkal. Chesterrel nagyon kegyetlen volt, úgy kezelte, mint egy fizetési csekket, pedig ő egy annyira édes ember, olyasvalaki, aki egyáltalán nem szeret konfrontálódni” – magyarázza Sean. „Sam mindenkire féltékeny volt, és mindenkit utált, aki több figyelmet kapott nála. Folyton harcolt a barátnőinkkel, túlment minden határon.”
Mikor a zenekar megkötötte a második lemezszerződését a Real Records kiadóval, Sam egyre több feszültséget szított. Elkezdték rögzíteni az anyagot, ám – a bandát is beleértve – azt soha senki nem hallhatta végül. „Mikor nekiláttunk a felvételeknek, két vagy három alkalommal Chester egyszerűen nem jelent meg a stúdióban, mert Sam kiverte a balhét, hogy menjenek és vegyenek egy új autót, vagy épp nem engedte neki, hogy használja a kocsit” – magyarázza Sean. „Mindig kitalált valamit, csak mert irigyelte a sikerét.”
Sean szerint Samantha viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy 1998-ban az addigra már két albummal büszkélkedő (Wake me, No Sun Today) és rendszeresen 1500-2000 fős tömeg előtt játszó Grey Daze feloszlott. A bandatagok egy buli után a Big Fish Pub-ban vesztek össze, ahol a basszusgitárosuk, Mace Beyers miatt oltári botrány kerekedett.
„Abban egyeztünk meg, hogy a koncertek előtt mindenkinek le kell jönnie a próbaterembe, és együtt pakoljuk a felszerelést. Chester, Bobby és én neki is láttunk, Mace viszont nem jelent meg. Nagyon mérgesek voltunk, mert nem tudtuk, hol van” – meséli Sean. „15 perccel a kezdés előtt egyszer csak begurult a pub-ba a motorján, hátán a gitárjával, mintha mi sem történt volna. Még mielőtt színpadra léptünk, kiderült, hogy a lakótársai kirúgták, amin annyira feldühödött, hogy odament a lakáshoz, berúgta az ajtót és egyszerűen kirabolta őket.”
Sean azt mondja, mivel Mace lakótársaival jó barátságban voltak, a hallottak még inkább felidegesítették őket, és nagyon rossz hangulatban kezdtek bele a show-ba. Pedig a hely tömve volt, nagy bulit kellett volna csapniuk, ehelyett borzalmas koncertet adtak. Ráadásul az est végén olyasmi történt, amire senki nem számított.
„Néhány számmal a koncert vége előtt némi nyugtalanságra lettünk figyelmesek hátul a tömegben, aztán hirtelen a semmiből felugrott egy srác a színpadra és behúzott egy akkorát Mace-nek, hogy a dobfelszerelésemre zuhant. A koncertnek azonnal vége szakadt. Kiderült, hogy a fiú, aki megütötte Mace-t, az egyik lakótársa volt.”
Az eset után nagyon összekaptak. Ordítoztak egymással Mace vállalhatatlanul nevetséges viselkedése miatt, miközben más dolgok is előjöttek, mint például, hogy Chester korábban nem jelent meg a stúdiófelvételeken. Addigra már tényleg nagy volt a feszültség a bandatagok közt, mindenki ideges volt a másikra valamiért. Ezen az estén oszlott fel az éveken át sikerrel működő Grey Daze, pedig már a Warner Brothers-szel egyezkedtek.
„Néhány nappal a koncert után kellett volna felvennünk egy ötszámos demo-t a kiadónak. Mivel feloszlott a banda, lemondtuk a stúdiózást” – magyarázza. „Mikor Los Angelesben a jogászunk, Scott Harrington ezt meghallotta, beajánlotta Chestert egy másik, szintén a Warner Brothers-szel egyezkedő csapatba. Chester gyorsan felvett egy demot és átrepült Los Angelesbe. Így lett a Xero énekese, amit később Hybrid Theory-ra, majd Linkin Parkra kereszteltek.”
A Grey Daze szétesése után Sean elindította a Waterface zenekart és csaknem másfél évig nem is beszéltek Chesterrel. Egy sajnálatos tragédia hozta össze őket újra: mikor 2002-ben zenésztársuknál, Bobby Benish-nél agydaganatot diagnosztizáltak, Bennington felhívta Dowdellt, hogy béküljenek ki.
„Előállt az ötlettel, hogy hozzuk össze a Grey Daze-t és gyűjtsünk pénzt Bobby-nak. Lefoglaltunk egy 5000 fős helyszínt, ám egy hónappal a show előtt az akkori managementje rávette Chestert, hogy mondja le a fellépést. Azzal érveltek, hogy stúdióba kell vonulnia és egy újabb lemezt rögzíteni a Linkin Parkkal. Bebeszélték neki, hogy úgysem kíváncsi senki a koncertre, ami baromság, hiszen korábban 2000 fős bulikat adtunk Arizonában.”
Tíz hónappal később Bobby meghalt. Chester és Sean barátok maradtak, az akkor már világszerte ismert zenész 2002-ben többször visszament Arizonába, olyankor sokszor együtt lógtak. Sean 1995-ben indított biznisze addigra már szépen felfutott, a kreatív ötletei által ugyanis olyan újításokkal robbant be a tetováló-iparba, amelyekhez hasonlót még senki nem csinált ezen a területen.
Sean boltja először is teljesen másképp nézett ki, mint a tetováló szalonok akkoriban. Butik jellegű és nagyon előkelő volt, hogy a nők számára is kényelmes legyen. Mivel még nem volt Instagram és ahhoz hasonló online felületek, Dowdell autókra ragasztható matricákkal és szórólapokkal népszerűsítette az üzletét - úgy kezelte, mint egy bandát, ugyanazt a marketing technikát alkalmazva, mint a Grey Daze-nél. A zeneiparban szerzett kapcsolatait is igyekezett felhasználni - meghívott egy csomó rocksztárt a boltjába, például Vince Neilt, a Mötley Crüe énekesét. Azóta már több, mint 500 híresség megfordult nála, köztük Miles Cyrus, Slash és Tori Spelling. Közben rájött, hogy ennek is van értéke – fotókat készített róluk, hogy az ügyfelei lássák, kik szavaznak bizalmat a Club Tattoo-nak. A sikerhez persze kitartás is kellett, illetve egy olyan társ, mint a felesége, Thora, akivel 1998-ban ismerkedett meg.
Chester Bennington-nak 2002-ben ajánlotta fel Sean először, hogy szálljon be a bizniszbe, mielőtt megnyitotta volna a második boltját Tempén. A Linkin Park énekese végül 2003-ban lett Dowdell üzleti partnere, résztulajdonosként irányítva az arizonai Mesán, a scottsdale-i Harley Davidson központban és a Las Vegas Strip-en működő két tetováló szalont is. Aktívan részt vett a kreatív munkában, a póló- és cipő-dizájn megtervezésében, a különböző együttműködések megkötésében, illetve olyan események megszervezésében, mint a Club Tattoo tízéves fennállását ünnepelő party.
„Mikor bejött az üzletbe, az mindig nagyon vicces volt” – nevet Sean. „Folyton próbált eladni dolgokat, ékszereket, pólókat kínálgatott a vásárlóknak, készségesen keresgélve megfelelő méretet nekik. Ha kértem, hogy álljon le, mindig az volt a válasz, hogy nem, ő tényleg csinálni akarja. Mindezt nem azért, hogy viccesnek tűnjön – jó srác volt, tényleg segíteni akart, ez volt a legmókásabb benne.”
Az üzleti partnerség még közelebb hozta egymáshoz a barátokat, gyakran lógtak együtt Phoenixben és Las Vegasban. Chester halála előtt is úgy volt, hogy Sean velük tölt pár napot, amint az énekes visszarepül Arizonába.
„Az egész család itt volt a sedonai házukban. Nagyon jól érezték magukat. Chesternek el kellett repülnie egy napra Los Angelesbe egy fotózás miatt a Linkin Park-kal. Úgy beszéltük meg, ha visszajön, a hétvégén csatlakozom hozzájuk én is” – mondja Sean hozzátéve, hogy az énekest a legjobb barátja, Church, aki szintén velük volt, nem kísérte el az útra - Arizonában maradt a gyerekekkel és Bennington második feleségével, Talindával, hogy biztosan rendben legyen velük minden.
„Rengetegen vannak, akik még csak nem is hallottak róla, pedig az elmúlt három évben Church volt Chester legjobb barátja és egyben asszisztense is. Chesternek szüksége volt valakire maga körül folyton. Ez volt Church, aki feladta a munkáját és 4 -5 évvel ezelőtt hozzájuk költözött” – magyarázza Sean. „Chester még az első turnéján ismerte meg őt, mikor Ryan Shuck-kal (Dead By Sunrise, Julien-K) és az Orgy-val lógott. Church egy nagyon jó srác, rengeteget segített neki.”
Sean azt mondja, senki nem számított rá, hogy Chestert elveszítik. Öt évvel ezelőtt, amikor az énekes valóban rossz passzban volt, megfordult a fejében, hogy esetleg ilyesmit tesz, de mostanában abszolút nem gondolt rá. A halála előtt két nappal még volt egy nagyszerű telefonbeszélgetésük, nagyon izgatottnak tűnt a szeptemberre tervezett Grey Daze koncert miatt, amit korábban már az Instagramon is meghirdettek. Hogy pontosan mi történhetett, arról Sean-nek is csak sejtései vannak, azt viszont határozottan állítja, hogy a pletykákkal ellentétben nem használt drogokat, és nem az alkohol vagy Chris Cornell miatt lett öngyilkos Chester. Volt egy pillanatnyi kihagyás, amikor nem gondolta át, hogy mit tesz.
Bennington holttestét a házvezetőnőjük találta meg. Rögtön felhívta Talindát, aki a traumától sokkos állapotba került. Church próbálta kézben tartani a dolgokat, riasztották a 911-et, de mire kiértek addigra valaki már látta, mi történt és kiszivárgott az interneten az énekes halálhíre.
„Három órával a történtek után beszéltem telefonon Church-csel. Épp Vegasban voltam, azonnal kocsiba ültem, levezettem Phoenixbe, hogy összepakoljam a cuccaimat és utánuk repüljek Los Angelesbe” – Dowdell az énekes családja mellett maradt egészen a temetésig, ahol Chester öt másik barátjával együtt ő is mondott gyászbeszédet - elsőként Church, majd Mike Shinoda, Joe Hahn, Henry Nicholas (Broadcom alapítója) és Ryan Shuck (Dead By Sunrise, Julien-K, Orgy) szólt Sean mellett a búcsúzókhoz. Robert és Dean DeLeo, a Stone Temple Pilots két tagja, illetve Matt Sorum, a Guns ’N Roses egykori dobosa pedig néhány zenésszel kiegészülve eljátszották az Amazing Grace című dalt. Sean azt mondja, sajnos hiába szerette volna a család, Chester testének hamvasztásával a temetési szertartásra nem készültek el. Csak két nappal később érkeztek meg az énekes hamvai - most Talinda otthonában vannak.
„Chester nagyszerű srác, igazán nagyszerű barát és apa” – szólal meg Sean rövid csend után halkan. „Jó ember. Mindannyiunknak hiányzik.”
Dowdell és a Club Tattoo külön megemlékezett Chester Benningtonról, lehetőséget adva az énekest gyászoló rajongóknak, hogy elmondhassák a saját történetüket és beszélhessenek a fájdalmukról. Azóta is sokan felkeresik az arizonai és a Las Vegas-i üzleteket, hogy a Linkin Park énekesének emlékére készíttessenek tetoválásokat. Hogy a Grey Daze kapcsán vannak-e Sean-nak további tervei, az egyelőre bizonytalan, a Club Tattoo viszont nem áll le – sőt, Dowdell még 20 vagy 30 üzletet szeretne nyitni a jövőben világszerte.
Szerző: Pogonyi Nóra