Március 10-én a Budapest Arénában koncertezett az Edda Művek. A bulin a régebbi slágerek mellett a február elején megjelent, mostanra már arany-, illetve platina státuszt elért dupla albumról is hallhatott jópár dalt a közönség.

Egy hónappal a Dalok a testnek/Dalok a léleknek című dupla album megjelenése után a Papp László Sportarénában játszott az Edda. Az talán senkinek nem okozott meglepetést, hogy a több mint kétórás buli előtt a Pataky Művek melegítette a közönséget - Pataky Attila érthető módon támogatja a fiát és zenekarát, Gergő az Eddával is rendszeresen színpadra áll a koncerteken.

Március 10-én elég szépen megtelt az Aréna, az ülő szektorokban főként idősebbekből és középkorúakból állt a közönség, a küzdőtéren már jócskán akadtak fiatalabbak is, közülük sokan Edda-pólóban érkeztek. A zenekar tagjai, akiket Pachmann Péter konferált fel, némi csúszással léptek színpadra, de azonnal bele is csaptak a buli közepébe. Elsőként a Győzni fogunk, a Mindig veletek és a Térdre a nép előtt című dalokat játszották el, majd vonósokkal a háttérben a Büszke sas következett.

Pachmann Péter / Fotó: Pogonyi Nóra

Maga a színpad egyébként nem volt túl nagy és a koncert elején kicsit úgy éreztem, a látványelemek sincsenek túltolva - később, mikor hátrébb mentem persze jobban átjött a kivetítők és fények segítségével dalonként változó kép, ami egyes nótáknál érdekes megoldásokat eredményezett, de ennek ellenére sem volt érezhető az fajta monumentalitás, amit egy Aréna-koncert esetén várna az ember. Kicsit mintha a látvány helyett inkább magukra a dalokra akartak volna támaszkodni a zenészek, ami a régi nagy slágereknél persze tökéletesen működött, viszont az újabbaknál, és az egészen frisseknél, melyeknek a szövegét egyébként ki is vetítették, illetve mikor hosszú dob- és gitárszólókat toltak, időnként mintha picit leült volna a rock koncertekre olyan nagyon jellemző tombolda.

Pataky Attila / Fotó: Pogonyi Nóra

Alapi István / Fotó: Pogonyi Nóra

Ettől függetlenül azért voltak klassz pillanatok: a Gyere őrült, az Éjjel érkezem, az Álmodtam egy világot magamnak, a Mi vagyunk a rock és a Kör című nóták - elsősorban a küzdőtéren - mindenkit lázba hoztak. Ezek olyan zseniálisan megírt szerzemények, melyeknek a szövegét mindenki kívülről fújja. Mondhatnám, hogy a repertoárban elfért volna még néhány a régi klasszikusok közül, de ez elég igazságtalan lenne - az Edda Művek több mint 40 éves pályafutása során akkora életművel rendelkezik, hogy képtelenség minden jelentős dalt egyetlen koncertbe sűrítve bemutatni úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. Egyértelmű, hogy ez nem egy nosztalgiabuli volt, hanem egy időutazás a korai évektől napjainkig, és az is látszott, hogy nagyon igyekeztek a zenészek hangulatot teremteni - Pataky jól énekelt, a társai is jól muzsikáltak, így magával a zenei élménnyel alapjában nem volt gond.

Kicska László / Fotó: Pogonyi Nóra

Gömöry Zsolt / Fotó: Pogonyi Nóra

Az est folyamán egyébként Pataky Gergő mellett más vendégzenészek is érkeztek: Roby Lakatos hegedűművész, akinek az előadását Pataky Attila egy sámándobon kísérte, illetve egy gyerekkórus és Mogyoró Kornél is színpadra állt, aki ütőshangszereken kapcsolódott be a produkcióba. Számomra azóta sem világos, hogy a sztárvendégeknek milyen kötődése van az Edda Művekhez, persze elképzelhető, hogy ennek csak az én tájékozatlanságom az oka.

Roby Lakatos és Mogyoró Kornél / Fotó: Pogonyi Nóra

Kicska László és Pataky Attila / Fotó: Pogonyi Nóra

A koncert közepén Pachmann Péter visszatért, hogy bejelentse: az együttes február elején megjelent dupla albuma alig egy hónap alatt arany- illetve platina lemez lett. A zenészek a színpadon vették át az elismeréseket, ezután Pataky Attila köszönőbeszédet is mondott, majd folytatódott a buli. A koncert végén persze a ráadás sem maradt el, melybe az előre meglesett setlisthez képest egy extra-rész is bekerült. A listán, amit a buli előtt láttam, az utolsó blokkban a Szellemvilág, a Velem kiáltsatok, a Kör és a Kölyköd voltam című slágerek szerepeltek, azonban az végső nóta elé beszúrták a Nem kell félni és az Ez a föld a miénk című szerzeményekből gyúrt egyveleget, amit - és ezért én személy szerint szomorú is vagyok picit - egy politika hangvételű felvezető előzött meg.

Edda Művek / Fotó: Pogonyi Nóra

Az efféle megnyilvánulásokról persze mindenkinek más a véleménye - én pártállástól függetlenül egyáltalán nem üdvözlöm, ha egy előadó ilyen lépéseket tesz. Bár ez most sokkal burkoltabb volt, mint azon a 2017-es fellépésen, ahol ugyanúgy a Nem kell félni című dalra építve hangzott el Pataky Attila választási üzenete. Koncertekre a produkció miatt megy a közönség - én legalábbis biztosan -, jó lenne, ha közben nem érnék ehhez hasonló meglepetések az embert.

A ráadás blokk után egyébként, miközben Pataky bemutatta a koncerten résztvevőket, extra-látványelemként Edda Művek felirattal ellátott citromsárga léggömbök ereszkedtek alá a magasból.

Fotók: Pogonyi Nóra