Ákos az idei évet is a Budapest Arénában zárta, ahogy már megszokhattuk: dupla koncerttel. Az énekes december 16-án és 17-én állt színpadra zenekarával, mindkét alkalommal többezres tömeg előtt.
Mintha csak tegnap történt volna - a tavaly decemberi dupla-buli volt az első alkalom, hogy Ákost és zenekarát az Aréna színpadán láttam (képes beszámoló ITT). Korábban valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy az évzáró koncert napján sosem tartózkodtam Magyarországon, olyan is előfordult, hogy a már megvásárolt jegyemet el kellett ajándékoznom emiatt. A tavalyi dupla-est nagyon nagy élmény volt - a sokfellépős fesztiválokhoz képest egy önálló koncert mindig sokkal speciálisabb. Egyrészt, mivel az egész egyetlen előadóról/zenekarról szól, így egy sokkal komplexebb, nagyobb ívű produkció valósulhat meg a színpadon, másrészt miután a közönség kizárólag az adott fellépő miatt érkezik, már önmagában egy különleges alaphangulatot ad az estnek.
Ákos / Fotó: Pogonyi Nóra
Ákos zenei karrierje csaknem 30 évre tekint vissza. A Bonanza Banzai 1987-es alapítása óta aktív énekes nagylétszámú, masszív rajongótáborral rendelkezik, mely a folyamatos jelenléten túl legfőképp a zenész kivételes minőségű alkotói munkásságának eredménye. Ákos neve mostanra egyfajta brandként egy tartalmilag és a technikai megoldások terén is hibátlan produkciót garantál, mely a szórakoztatás mellett egyedi értéket teremt, hordoz és közvetít.
Ákos / Fotó: Pogonyi Nóra
Nem számítottam rá, hogy a tavalyi dupla-koncertet bármilyen szempontból is felülmúlja a zenész - nekem már az is bőven elég lett volna, ha ugyanazt a színvonalat hozza, mint legutóbb. Ákosra azonban mindig is jellemző volt az újítás - az aktuális stílushoz igazodó hangzásbeli és vizuáltechnikai változatásokkal az elmúlt három évtizedben a színpadi produkció is számtalanszor megújult. Az alkotások gyökerükben tulajdonképpen sosem változtak - a hangszerelés és a látványelemek átalakulásával viszont minden alkalommal valami mást, többet adott egy-egy koncert a közönségnek.
Bánfalvi Sándor és Hauber Zsolt / Fotó: Pogonyi Nóra
A szinti-popos, a rockos és a lírai vonal után az elmúlt négy évben szinti-rock stílusban szólaltak meg Ákos dalai - ez idő alatt határon innen és túl több mint félmillió ember előtt játszott a zenekar. Tulajdonképpen ennek a korszaknak a lezárásaként született meg az Aréna színpadára szánt produkció, ilymódon búcsúzva a közönségtől a 2017-re ígért hosszabb koncertszünet előtt.
Ákos és Lepés Gábor 'Lepe' / Fotó: Pogonyi Nóra
Az idei show stílusosan "Helyreigazítással" indult. Az énekest tavaly decemberben ért alaptalan támadásokra reflelktáló dal részlete tökéletes felvezetésnek bizonyult, az előző évi dupla-buli folytatásaként lezárva és helyretéve az akkori zűrzavart. Ahogy véget ért az intró, abban a pillanatban kigyúltak a fények, és elkezdődött a 'Tánc'. A színpadot és a kifutót szegélyező robotlámpák színes oszlopokba rendezett, függőleges fénycsóvákat lőttek a magasba - olyan bivalyerős nyalábokat, melyek csaknem teljesen kitakarták a mögöttük álló zenészeket.
Ákos / Fotó: Pogonyi Nóra
A háttérben elhelyezett, a színpadhoz hasonlóan háromszög alakú óriáskivetítőn persze most is folyamatosan futottak az egyes dalok hangulatához és tartalmához kapcsolódó képsorok, én mégis azt mondom, az idei show legdominánsabb elemei azok a fantasztikus világítástechnikai megoldások voltak, melyekhez hasonlót korábban idehaza még nem igazán tapasztaltam. Az a rengeteg szín, a megannyi alakzatban különböző irányba kilőtt sugarak percről-percre elkápráztatták az embert - a koncert egyik csúcspontja volt, mikor az "Ébredj mellettem" című szám alatt zöld lézersugarak sűrű hálója borította be a termet.
Ákos /Fotó: Pogonyi Nóra
Visszatérve a dalokhoz - Ákos nemcsak a legfrissebb és legismertebb szerzemények közül válogatott. Persze vannak kötelezően visszatérő slágerek, mint a Valami véget ért, az Adj hitet vagy az 1984, ezúttal viszont olyan nóták is bekerültek a repertoárba, melyeket valószínűleg csak a rajongók kemény magja ismer, köztük az Éjjel a városban, a Néma film és a Csak a szerelmen át című szerzemény. A Félelem II. Bonanza Banzai számmal egybegyúrt 1956 című dalnál Ákos zongorához ült, előadását a VoiSingers kórus kísérte. A koncert az Adjon az Isten jó éjszakát ismert soraival zárult.
Ákos és zenekara / Fotó: Pogonyi Nóra
Fotók - Pogonyi Nóra
