Két évvel a Szigetes fellépése után visszatért Robbie Williams Budapestre. A brit pop-rock sztár legújabb parádés show-jával a Groupama Arénában állt színpadra, az Erasure együttessel karöltve augusztus 23-án.
2006 júliusában láttam először Robbie Williams-t színpadon. Emlékszem, milyen izgatottan készültem - ez volt életem első igazán nagy koncertje. Amit aznap este a Puskás Ferenc Stadionban átéltem, meghatározó élményként maradt meg bennem - tulajdonképpen valahol Robbie Williams-nek köszönhetem, hogy az évek során koncert-őrült lettem. Bár azóta rengeteg világsztárt volt szerencsém élőben látni, köztük sok olyat, akik a brit ikonnál jóval komolyabb show-val állnak a közönség elé, nem volt kérdés, hogy ha bármikor lesz alkalmam újra megnézni őt, ott leszek a koncertjén.
Az énekes The Heavy Entertainment Show-ra keresztelt turnéja június elején indult Manchesterben. A koncertkörútra a legendás szintipop duót, az Erasure-t vitte magával a brit pop-rock sztár. A korábban átélt élmények, illetve az interneten azóta látott koncertfelvételek után biztos voltam benne, hogy látványos produkcióval érkezik majd, és egyáltalán nem csalódtam - monumentális színpadkép, táncosok, konfettieső és tűzijáték is volt a koncerten.
Este fél hét körül értem az Arénához. Már az első percben megállapítottam, hogy a szervezés bizony sokat fejlődött a májusi Depeche Mode buli óta, a metró aluljáróból felérve ugyanis hostessek várták az érkezőket, hogy a jegyeknek megfelelő kapuhoz irányítsák őket. A beengedés viszonylag gyorsan, néhány perc alatt lezajlott - de így is alaposan átnézték a táskákat, illetve ellenőrizték a közönséget.
Fél nyolckor kezdett az Erasure - nem tudom, hogy ez csak a magyarokra jellemző fura szokás-e, de az előzenekar koncertje alatt nagyon sok volt még az üres szék a stadionban. Igaz, hogy a brit duo fénykora inkább a '90-es, illetve a 2000-es évekre tehető, és a mostani generáció számára nem olyan meghatározó már a formáció, azért lehetne annyi kíváncsiság bennük, hogy ha már jegyet váltottak Robbie Williams show-jára, a számukra esetleg nem annyira ismert előzenekar produkcióját is megnézik. A magam részéről ezt mindig kínosnak éreztem - az előzenekar is megérdemelne annyi tiszteletet, mint az est főszereplője. Az Erasure meg aztán pláne, hiszen olyan örökzöld slágerekkel büszkélkedhetnek, mint a Love to Hate You, az Oh L'Amore vagy az Always - ez utóbbi sajnos kimaradt a repertoárból szerda este, viszont búcsúzóul eljátszották a Little Respect című dalt, amit az imént leírtak alapján akár a közönségnek is címezhettek volna.
Mire Robbie Williams következett, megtelt a stadion. Az átállás alatt a küzdőtéren is kezdtek egyre előrébb nyomulni az emberek. Szerencsére a kissé hosszúra nyúlt üresjárat ideje alatt sem hagyták unatkozni a közönséget - a monumentális csillagba foglalt színpad két oldalán elhelyezett, bunyós Robbie-sziluettet formáló óriáskivetítőkön animációk szórakoztatták a jelenlévőket. A show akkor kezdődött, mikor a leden mozgó munkás-figurák a kivetítő felületének utolsó kockáját is lefestették.
A produkció a boksz tematikája köré rendeződött, ami nem csak a kivetítők alakjában mutatkoztak meg. A táncosok bokszkesztyűben, az énekes maga pedig egy kapucnis köntösben érkezett a színpadra. Persze később is megjelentek bunyós motívumok - a Love My Life című dalt például egy óriási bokszkesztyűn csücsülve adta elő Williams. A koncert egyébként a Robbie-himnusszal indult, amit a közönség is könnyedén énekelhetett, miután a szövegét kivetítették. Elhangzott Eminem Lose Yourself című száma is, a brit ikon pedig a bevonulása után stílusosan a The Heavy Entartainment Show című dallal indított. Mi más következhetett ezután, mint a Let Me Entartain You, amire a jelenlévők persze azonnal beindultak.
Robbie Williams egyébként szoknyában tolta le a bulit, arra se kellett sokáig várni, hogy a hátsóját megmutassa, miközben folyamatosan azt hangoztatta és sugallta minden megnyilvánulásával, hogy ő bizony mekkora király. Engem ez kifejezetten szórakoztatott és egy pillanatig sem gondoltam, hogy micsoda nagyképűség így viselkedni - mindez a show része, ami ezúttal is tökéletesre sikeredett. Robbie Williams ugyanis nemcsak kiváló énekes, hanem egy igazi showman, aki ugyanúgy élvezi a sok hülyeséget, amit a közönség arcába tol, mint a jelenlévők.
A koncert egyébként főként a régi klasszikusokra támaszkodott - most sem maradt ki az Angels, a Feel, a Come Undone, a Millenium, She's The One és a Rock DJ sem-, de persze új dalok is szerepeltek a repertoárban - a már említett Love My Life, illetve a The Heavy Entartain Show mellett a Party Like a Russian került be a műsorba. Voltak meglepetések is persze - George Michael tiszteletére elhangzott a Freedom című dal, de a közönséget is megénekeltette a brit ikon, korábbi zenekarától (Take That), illetve más előadóktól (Bon Jovi, Amy Winehouse, Mc Hammer, Ini Kamoze, Bee Gees) előkapva néhány ismert slágert.
A legnagyobb húzása Robbie-nak az volt, mikor az apjával, Peter Williams-szel duettezve előadta a Sweet Caroline című dalt. Az énekes-komikus Mr. Williams-t egyébként Pete Conway néven ismeri a közönség - a közös produkció pedig a The Heavy Entartainment Show része. A brit ikont az egész családja, sőt még a kutyájuk is elkísérte a turnéra, felesége rendszeresen meg is osztotta a saját, illetve a házi kedvencük Instagram oldalán, hogy épp merre járnak és mit csinálnak. Így derült ki, hogy az augusztus 20-ai tűzijátékot a Gresham palota elnöki lakosztályából nézték, és az is, hogy ellátogattak a Bazilika mellett üzemelő Gelarto Rosa-ba, hogy kipróbálják a rózsafagyit. Bár Robbie Williams - a tűzijátékoson kívül - egyetlen képen sem jelent meg, a kutyus Instagram oldalára feltöltött fotón jól láthatóan egy férfi fogja a négylábú pórázát, és mivel a képen az énekes is be van taggelve, így majdnem biztos, hogy ott volt a cukrászdában. A koncertet is megnézte az egész család - Ayda Field Williams le is fotózta a gyerekeket, miközben fülhallgatóval a fejükön figyelték az apa-fia duettet. Ez az apuci-rocksztár szerep számomra egyébként még inkább szimpatikussá teszi az énekest, ahogy azt is nagyon klassz dolognak tartottam, amikor a színpadon egy szelfibotra tűzött telefonon keresztül köszöntötte fel az egyik barátját a születésnapja alkalmából, miközben a közönség torkaszakadtából énekelte a Happy Birthday című dalt.
Ezen a koncerten sem maradt el a női rajongók kedvenc show-eleme: Robbie ezúttal a 19 éves Vivient hívta fel a színpadra egy dal erejéig. A várva várt csók azonban elmaradt - egy szelfit kapott cserébe a zöld hajú lány.
A produkció egyébként technikailag is nagyon rendben volt. A tökéletes hangzás és az elképesztő látványelemek - konfettieső, lézer, tűzijáték - most is elérték az alkotók célját: szimpla koncert helyett igazi show-t kaptunk, amit tényleg nagyon élvezett a közönség. Bár az énekes feltűnően sokszor leült a koncert alatt és ezúttal nem láthattunk tőle olyan akrobatikákat, mint a korábbi fellépéseken, mikor például egy kötélen lógatták be, vagy épp egy kivetítővásznat átszakítva repült a színpadra, engem ez egyáltalán nem zavart. Ahogy az sem, ami igazából nekem ott fel sem tűnt, ám már több helyen olvastam, hogy Robbie Williams-nek kivetítették a dalszövegeket. Elárulom: ez nem egyedi jelenség. Mikor a U2 koncertjét láttam a Los Angeles-i Forum-ban, ugyanezt tapasztaltam. Bono mikrofonállványa előtt volt egy monitor, amin folyamatosan futottak a dalszövegek. Én nem gondolom, hogy ez ciki lenne, ahogy azt sem, hogy nem tudnák kívülről a saját slágereiket. Ez csak egy biztosíték - bárkivel előfordulhat, hogy bakizik egyet.
Hogy a hangja mennyire volt rendben vagy sem - nos, én nem éreztem egyetlen dalnál sem, hogy rosszul énekelt volna. Ahogy azt is furcsállom, mikor sokan azzal jönnek, mennyire meghízott az énekes. Szerintem teljesen rendben van - sokkal jobban fest, mint az a sok nyeszlett, 40 kilós rocker, akiket egy erősebb fuvallat lesodor a színpadról. Tény, hogy Robbie Williams alkatra erősebb, mint 20 évvel ezelőtt - de ez teljesen normális, kövérnek pedig egyáltalán nem mondanám, sőt!
Visszatérve a show-ra, természetesen a kötelező ráadás sem maradt el - akkor hangzott el az Angels és a She's The One, mielőtt az énekes a My Way című dallal búcsúzva eltűnt a színfalak mögött. A közönség szinte azonnal szedelőzködni kezdett és elindult kifelé, amit ugyancsak furcsállok kicsit. Nekem még legalább öt perc masszív üvöltés és ováció hiányzott a végéről. Sajnos azonban már a közönségénekeltetésnél, illetve a poénok elengedésénél kiderült, hogy a többség nagy valószínűséggel nem érti teljes mértékben mindig, amit az énekes mond, ahogy a dalszövegek sem mentek mindenkinek. Nekem ez volt az egyetlen, ami hiányzott talán - kicsit nagyobb tombolásra számítottam.
Szerző: Pogonyi Nóra
Fotók: Zimon András / Zimi Labor