Néhány nap és vége. Kezdi betölteni a szobát a rettegés szaga. A szív dobálja magát itt belül - megroppanni készül a terhe alatt...

Ki az igazi vesztes? Aki ismeri az igazat, melyet a világ zaja elnyel - vagy aki beéri a hamis szavak felszínességével?... így kell lennie - nem lehet másképp... bármennyire is szeretném, hogy másképp legyen...

Azért eszedbe jutok néha? Mikor nem látsz, mikor nem kereslek... Érzel valamit, ha rád mosolygok? Nem is tudom... olyan furcsa melegséget, amit a közelség felismerése vált ki hirtelen, mikor a távoli gondolatok egymáshoz érnek - mintha a pillanat burka megrepedne és ezer szilánkra hullna szét... és egyszerre minden rajtunk kívüliség értelmét veszítené...

Nehéz elindulni. Fogalmad sincs mennyire. Erősnek hisznek. Kalandornak! - pedig, ha tudnák...

Sosem voltam még ilyen üres...