Igen, igen! Akkor, ott - magam sem tudom, hogy történhetett - a foghatóból valahogy megszökött a foghatatlan. Mintha megtorpant volna a bent, ahogy hirtelen szabadult, s a világ közben elszaladt mellette...
Mennyi még az annyi? Jut-e idő arra? Másra. Ami nem volt.
Vagy nincs tovább?
Vége?
Nézem a semmit - a felhőkben búvó Istent.
Nincsenek válaszok a kérdéseimre.
