90 éves korában elhunyt Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, Érdemes- és Kiváló Művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja – tudatta Facebook-oldalán a Vígszínház.

A társulat közleménye szerint Harkányi Endre először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges, meghatározó tagja maradt, akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra, nyomot hagyott mindenkiben.

,,Mindig csak bizonyos közegben tudtam létezni. Olyan meghatározó egyéniségű emberek, pályatársak körében, akik emberi magatartásukkal, tehetségükkel lelkesítettek, ahol jó volt a művészi légkör, ahol bíztak bennem" – idézték a művész szavait, aki a Blikk korábbi cikke szerint karácsony előtt került kórházba combnyaktöréssel.

Harkányi Endre a Józsefvárosban született 1934-ben. A vészkorszakban elveszítette a szüleit, tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, s bár kétkezi munkást szerettek volna faragni belőle, őt a színészet érdekelte. Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte kitanulni a szakmát, majd 1947-ben, 13 évesen beválogatták a Valahol Európában című film szereplői közé. A filmben elhangzó emblematikus „Könyörgöm, akasszuk fel!” mondatával örökre beírta magát a magyar film történetébe.

Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben szerzett diplomát. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957–1960 között, 1960–1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt, 1963–1968 között a Vígszínház, 1968–1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977–1984 között pedig a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984–1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993–94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz, majd 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt.

A közleményben kiemelik, hogy Harkányi Endre az egyik legismertebb, korszakos jelentőségű művész, a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et, kiemelkedő alakításait felsorolni is nehéz lenne: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Mr. Smith Ionesco A kopasz énekesnőjében, Melchiades a Száz év magányban, Vang vízárus A szecsuáni jóemberben, és ő volt az Össztánc csibészes mosolyú Pincére is. Számos mozi- és tévéfilmben is kiemelkedő alakítást nyújtott – a Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel, köztük a Külvárosi legenda, a Légy jó mindhalálig, a Fiúk a térről, a Legenda a nyúlpaprikásról, az Alfa Rómeó és Júlia, illetve az Utazás a koponyám körül című alkotásokban. A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg.

2004-ben munkásságát az Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt, de ugyanebben az évben kiváló művész is lett, 2008-ban pedig beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták, valamint művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat.

Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai, különleges lényének rezdülései velünk maradnak. Emlékét szeretettel őrizzük!

– zárta közleményét a Vígszínház, amely Harkányi Endrét a saját halottjának tekinti.

(Borítókép: Harkányi Endre / Fotó: Földi Tamás/Active Studio/Wikipaedia)