Harminc évvel ezelőtt rendezték meg először Baján a Halászléfőző Népünnepélyt, amire méltán lehetnek büszkék a helyiek. A város főterén és a környező utcácskákban július 11-én több száz bogrács alatt gyújtanak tüzet, hogy a szabad ég alatt összegyűlt baráti társaságok együtt fogyasszák el a gyufatésztával dúsított specialitást. A rendezvényt ezúttal is változatos színpadi programok kísérik, amelyek között minden korosztály találhat kedvére valót – fellép Azahriah, a Valmar és a Tankcsapda, csütörtökön pedig egy rekordkísérletre is sor kerül a Szentháromság téren.
Mindig is büszke voltam arra, hogy Baján nőttem fel. Ez a különleges természeti adottságokkal rendelkező kisváros, ahol a víz közelsége a lakosság életvitelét is nagyban meghatározza, remek helyszíne volt a gyermeki, kamasz és fiatal felnőtt énemnek. Valahányszor visszatérek, a girbegurba utcácskák, a Sugovica és a Duna partja, a kócos parkok és a macskaköves főtér olyan emlékeket idéznek, amelyek bármennyire is nehéz a szívem, mindig feledtetik a hétköznapi gondokat. Szerelmek és barátságok, csókok és ölelések elevenednek meg az ismert épületek között, árnyékukban járva valamiféle megmagyarázhatatlan biztonságérzést növesztve a bennem.
Mióta elköltöztem, egyre ritkábban jártam haza. Először a főváros, a sok utazásnak köszönhetően pedig az egész világ az otthonom lett végül – legalábbis én így hittem, egészen addig, hogy az előző rendszer mindent romba döntött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a történtek nem viseltek meg, ebben a helyzetben viszont kifejezetten jóleső érzés Baján megpihenni, ahol sok év után most a halászléfőző népünnepélyen is részt veszek.
Bajáról mindenkinek elsőként a halászlé jut eszébe, amit errefelé gyufatésztával tálalnak, és szorosan hozzátartozik a helyiek hétköznapjaihoz. Épp ezért talán nem meglepő, hogy a horgászat is egy közkedvelt hobbi – gyerekként én is gyakran csatlakoztam apámhoz, aki a mai napig rendszeresen jár a Sugóra vagy a Kék tóhoz pecázgatni (miközben ezeket a sorokat írom, most is ott van). Volt olyan időszak, amikor hetente többször is került hal a családi asztalra: nemcsak levesként, hanem sütve, rántva vagy pörkölt formájában elkészítve. A ponty mellett harcsa, csuka és süllő is a horogra akadt gyakran, sőt, elvétve angolnával is találkoztunk.
Három évtizedes múltra tekint vissza
Először Baja 300. születésnapján hirdették meg a halfőző népünnepélyt a városban. Akkor 300 bográcsban főtt volna a lé, de végül akkora volt az érdeklődés, hogy ez a szám 400-ra duzzadt. Az esemény a Guinness rekordok könyvébe is bekerült olyan rendezvényként, ahol ugyanazon a helyen, azonos recept alapján a legnagyobb mennyiségben készítették el ugyanazt az ételt. az 1996-os debütálása óta a népünnepély több névváltoztatáson is átesett, 1998-ban még egy Bajai Halkommandó névre keresztelt csapatot is létrehoztak, amely külföldön is számos alkalommal népszerűsítette a bajai halászlét. Egy alkalommal én is velük tartottam Németországba – akkor Ulmban igyekeztünk megismertetni hagyományos ételünket a helyiekkel. Amikor az Eötvös József Főiskolán művelődésszervező szakon tanultam, Martonosi Attila vezetésével a halfőző fesztiválon töltöttem a gyakorlatomat, amelynek során az előkészületeket követően a Szentháromság téren (Béke téren) elhelyezett információs pultban segédkeztem.
Gyakorlat közben a népünnepélyen
Bajai Halkommandó Ulmban
A rendezvény mindig óriási eseménynek számított a városban, ahol a közös főzés után egészen hajnalig tartott a mulatozás, emlékezetes pillanatokkal megtöltve a szíveket. Hihetetlen, hogy már három évtizedes múltra tekint vissza, és még mindig ugyanolyan nívós alkalomnak számít, ahol az ország legnépszerűbb előadói is szívesen fellépnek. Idén többek között Azahriah, a Tankcsapda és a Valmar szórakoztatja a közönséget, miközben egy csárdást járó rekordkísérletre is sor kerül csütörtökön. A hírek szerint Ambrus Attilának is lesz egy standja, ahol az általa készített kerámiákat igyekszik bemutatni – a részletes programról a rendezvény felületein lehet tájékozódni.
(Fotó: YouTube)
