Szombat este az Akvárium Klub NagyHalljában lépett fel Jason Momoa az Öof Tatatá nevű zenekarával. A telt házas bulit, amit többek között a Trónok harcából, az Aquamanből és a Dűnéből ismert színész Ozzy Osbourne-nak dedikált, Travis Fimmel konferálta fel, és az alaptagok mellett Momoa fia, Nakoa-Wolf Manakauapo Namakaeha Momoa is színpadra állt a zenészekkel.
Jason Momoáért rengetegen rajonganak Magyarországon. Én magam is elsősorban azért váltottam jegyet az Öof Tatatá nevű zenekar koncertjére, mert látni akartam élőben a hawaii-i színészt, nem pedig amiatt, hogy Black Sabbath, Red Hot Chili Peppers, Cramberries vagy Metallica dalokat hallgassak "másodkézből". Nincs mit szépíteni a dolgon, Momoa tavaly alapított hobbizenekarának augusztus 16-i produkcióját jóindulattal sem tudnám profinak minősíteni – a zeneileg és a dalszövegekben vétett hibák, illetve a tökéletlen hangosítás gyerekbetegségeiért viszont nagy valószínűséggel minden jelenlévőt kárpótolt az izomkolosszus színész látványa, aki feszülős trikóban mutatta meg kidolgozott idomait az Akvárium Klub Nagyhalljában. Egy dolog viszont tisztán lejött az egészből: Momoa nem csak a színészek között, hanem a zenei világban is iszonyatosan szeretne rocksztár lenni – a műfaj iránti rajongása eddig is egyértelmű volt, számtalanszor feltűnt világhírű rockbandák koncertjein, hol a színpad szélén, hol a színpadon, hol pedig a színpad előtt pogózók körében – mint legutóbb a Black Sabbath búcsúkoncertjén a Pantera etapja alatt.
Bár a szombat esti Öof Tatatá koncert csak 22:30-kor kezdődött, bő egy órával a startot megelőzően már gyülekezett a közönség a NagyHallban – mert ha már Momoáért jegyet vált az ember, akkor legalább minél közelebb állhasson a színpadhoz. A kivetítőkön már akkor a Meili Vodka reklámja futott folyamatosan, a színész ugyanis ennek promotálása miatt állt színpadra a zenekarával – vicces azért, hogy ehhez képest végig sört fogyasztott a buli alatt. Mielőtt a húrok közé csaptak volna, a színész fia, Nakoa-Wolf Manakauapo Namakaeha Momoa is kisétált egyszer a színpadra, ugyan akkor még nem volt világos, hogy a produkcióban is szerepet kapott. Mivel a Dűne új részét Magyarországon forgatják, így az sem volt annyira meglepő, hogy Travis Fimmel is megjelent az eseményen – ami viszont extrának számított, hogy ő konferálta fel a koncertet, amit egyébként a július 22-én meghalt legendának, Ozzy Osbourne-nak dedikáltak a zenészek.
Ennek megfelelően egy Black Sabbath számmal, a Paranoiddal indították az estét, amelynek előadásához gitáron Momoa fia is csatlakozott, aki az alkalomra stílusosan egy Black Sabbath felsőben érkezett. Ő egyébként a koncert végén is visszatért még egy kis közös zenélésre, de a produkció nagy részét a tribute banda alaptagjai, Jason Momoa basszusgitáron, Kenny Dale Borill a dobok mögött, és az énekes-gitáros Mike Hayes hozták le. A jelenlévők láthatóan minden pillanatot igyekeztek rögzíteni a mobiljukon, ehhez mérten viszont a tombolás elmaradt – a ráadás előtt is a színész fia próbálta nyaggatni a tömeget, hogy legalább hangoskodjanak kicsit, hogy legyen miért visszatérniük a színpadra a zenészeknek. Ebből is látszik, hogy javarészt Momoa látványa miatt érkeztek az emberek a produkció fényében egyébként egyáltalán nem olcsó eseményre – talán 10 ezer körül indultak a jegyek, de jómagam több mint 18 ezerért váltottam belépőt egy nappal a koncert előtt Ticketswapon.
A repertoárban egyébként olyan ismert dalok is helyet kaptak, mint a Red Hot Chili Peppers Can't Stop című száma, vagy épp a Cranberries Zombie-ja, de a tagok jórészt zúzásra készültek, és zúztak is a színpadon. Szó se róla, voltak remek gitárszólók, a produkció viszont a számok közötti hosszasnak tűnő leállásokkal, illetve folyamatos hangszerbeállításokkal összeszedetlennek hatott – az ilyen üresjáratokat Momoa azzal igyekezett kompenzálni, hogy a dalok előtt valamit azért mindig mondott a mikrofonba, amiért aztán a közönség láthatóan mindent megbocsátott – legalábbis nem hagyták ott a bulit. A csaknem 2 órásra nyúlt koncert így viszont nem is igazán fárasztotta le a népet, akik közül az elszántabbak még legalább másfél órán át várakoztak a VIP bejáratnál, hátha kijön a színész, de Momoa nem jelent meg – a zenekar énekesével és Travis Fimmellel kellett beérniük, akik viszont örömmel álltak le fotózkodni bárkivel. Vicces volt egyébként, mikor Fimmel kisétált a backstage-ből, sokan ugyanis egyáltalán nem is ismerték fel, vagy olyannyira Momoára koncentráltak, hogy nem törődtek a Vikingek című sorozatban is remekelő ausztrál színésszel.
Összességében egyébként egy mókás estén vagyok túl. Ugyan zeneileg nem egy professzionális produktumot kaptam, de igazából én ettől az egésztől nem is vártam sokkal többet. Ahogy Momoa a színpadon is elmondta, a társai és a gyereke tanítgatták zenélni – aki azt gondolta, hogy na itt aztán valami atomdolog fog történni, főleg úgy, hogy előre tudni lehetett, hogy egy vodkás promócióról van szó (lsd koncertplakát), hát... Ami viszont zavart, hogy néha az volt az érzetem, a színpadon állók sem élvezik teljes mértékben, amit tolnak. De ezt valójában csak ők maguk tudnák megmondani.
