Egy évvel azután, hogy elstartolt az Oasis visszatérő turnéja, megjelent az előzetese annak a dokumentumfilmnek, amelyet a koncertkörút alatt forgattak a zenekarról. A banda egyik klasszikusát idéző, Don’t Look Back In Anger címmel érkező alkotás, amely a Gallagher-testvérek váratlan újraegyesülését állítja fókuszba, szeptemberben 11-én debütál a mozikban, és még ebben az évben a Disney+, valamint az Egyesült Államokban a Hulu kínálatába is bekerül.
2025. július 4-én zenetörténeti pillanatok részesei lehettek mindazok, akik jegyet váltottak az Oasis Cardiffban tartott koncertjére. A BBC meg is számolta: összesen 5795 nap telt el azóta, hogy Liam és Noel Gallagher együtt állt színpadon – a zenekar hivatalosan 2009-ben oszlott fel, miután a párizsi Rock en Seine fesztiválon a testvérpár összeveszett a színfalak mögött. A fivérek kapcsolata mindig is viharos volt, ami a nyilvánosság előtt sem maradtak titokban, Párizsban viszont olyannyira összeugrottak, hogy az a közös zenei projektjük végét jelentette. A szakítás után nem is beszéltek, maximum a közösségi médiában üzengettek egymásnak, a karrierjüket pedig külön utakon folytatták.
A rajongóik persze sosem adták fel a reményt, hogy egy napon újra összeáll a zenekar, bár túl sok esély nem igazán mutatkozott erre. Annak ellenére sem, hogy 2023-ban Liam egy interjúban megjegyezte, a békülés időszerűségét már ő is felvetette, Noelre hárítva a kezdeményezést. 2024 augusztusában így meglehetősen váratlanul ért mindenkit a hír, hogy a következő nyáron turnéra indul az Oasis. A bejelentésre világszerte felbolydult a zenekart imádók hada, a rajongók konkrét közelharcot vívtak a jegyekért a virtuális térben. Nekem szerencsém volt abból a szempontból, hogy egy online játékot követő sorsoláson bejutottam az elővásárlásra jogosultak csoportjába – így tudtam belépőt venni az egyik londoni show-ra. A koncertkörút egyébként 2025. július 4-én a walesi Cardiffban indult, majd Európát, Észak-Amerikát, Ázsiát, Ausztráliát és Dél-Amerikát is bejárta. Tavaly novemberben a brazíliai São Paulóban ért véget, néhány nappal azután, hogy a zenekart beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
Azon, hogy igazi békülés áll-e a háttérben, vagy csak anyagi megfontolásból élesztették fel az Oasist a zenészek, lehet vitatkozni persze. Mindenesetre egy happy enddel végződő sztorival keretezték a történéseket, amire az a dokumentumfilm is bizonyára ráerősít majd, amelynek előzetesét a turnéstart évfordulóján publikálták a YouTube-on. A címadás (Don’t Look Back In Anger), ami a zenekar egyik klasszikusát idézi, ugyancsak a megbékélés vonalát követi, a meseszerű történet pedig pont a tematikája miatt remekül illeszkedik a Disney+ kínálatába. A szeptemberi premier után ugyanis – amelynek során hagyományos és IMAX-mozikban is levetítik majd – ezen a streamingplatformon, illetve az Egyesült Államokban a Hulu felületén is elérhető lesz az alkotás.
A megbékélés üzenetét közvetíti
A filmet felvezető 45 másodperces teaserben megelevenedik az az elszabadult hangulat, amit a tavalyi koncerten magam is megtapasztaltam, illetve a próbákról is lehet rövid részleteket látni. Miközben futnak a képsorok, Noel és Liam Gallagher a zenekar újjáalakulásáról beszél, évekkel azután, hogy az Oasis viharos körülmények között feloszlott.
„Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy valaha újra színpadra állok Liammel. Egyszerűen nem láttam magam előtt” – hallható Noel hangja az előzetesben. „Ahogyan annak idején véget ért, az elfogadhatatlan volt” – fogalmaz a teaserben Liam. A szinopszis szerint a film, amelynek producere a Peaky Blinders alkotója, Steven Knight, rendezői pedig Dylan Southern és Will Lovelace, „a 2025-ös év legnagyobb zenei eseményének kendőzetlenül felemelő krónikája. Megörökíti mindazt, amit a zenekar és a rajongók világszerte átéltek és éreztek” – írja a Rolling Stone magazin. Mindemellett a kulisszák mögé is betekintést enged: a nézők láthatják a próbákat, a backstage pillanatait és a színpadi történéseket, illetve több mint húsz év után közös interjú is készült Noel és Liam Gallagherrel. A telt házas világkörüli turné bemutatásán túl az alkotók azt is igyekeznek feltárni, milyen mély érzelmi hatást gyakorolt ez a rendkívüli esemény a közönségre, továbbá, hogy a különböző generációk számára az Oasis zenéje mit jelent.
„Az Oasis világkörüli turnéja generációkat, kultúrákat és országokat hozott össze, egy megtört világnak a megbékélés üzenetét közvetítve” – fogalmazott Steven Knight közleményében. „A Don't Look Back in Anger nem csupán belépő a koncertre, hanem kulisszák mögötti betekintést is nyújt. A nézők ott ülhetnek annál az asztalnál, ahol Liam és Noel 15 év után először ült le együtt beszélgetni, őszintén mesélve arról, mi történt valójában, és hogyan élték meg az elmúlt éveket.”
A fentiek alapján mindenképp izgalmas anyagnak nézünk elébe, hiszen amellett, hogy kicsit nosztalgiázhatnak, akik részt vettek valamelyik koncerten, vagy utólag átpörgették az ezekről készült amatőr felvételeket, a zenészek perspektívájából is láthatjuk, illetve megérthetjük a történéseket. Engem például leginkább az érdekel, milyen mélységben tárja fel az alkotás Noel és Liam kapcsolatát, akik ilyen hosszú idő után találtak egymásra újra. Bízom benne, hogy az Oasis feltámadása valóban a megbékélésről szól, amit a régi sérelmek feldolgozásával, illetve elengedésével feltehetőleg egy rendkívül bonyolult lelki folyamat előzött meg, és hogy a dokumentumfilm minden kétséget eloszlat afelől, hogy kizárólag az anyagiak mozgatták a turnét.
Örömünnep Londonban
A Wembley-ben tavaly több estén át is színpadra álltak a zenészek. Azokon a napokon Londonban minden az Oasisről szólt – bármerre is bolyongtam a város utcácskáin, rendre belebotlottam olyanokba, akik a banda visszatérését hirdető öltözéket viseltek. Az alkalomra én is vásároltam egy zenekaros pólót, ami még inkább erősítette a közösséghez tartozás érzését bennem – hiába mentem egyedül a koncertre, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy magányos vagyok, hiszen lépten-nyomon mosollyal fogadtak az Oasis táborának tagjai. A bemelegítés már a metrón elkezdődött, és a Wembley bejáratához vezető úton működtetett vendéglátóegységek is a zenekar visszatérését ünnepelték. Mindegy, hova szólt a jegye az embernek, a stadionban olyan elképesztő volt a hangulat, amilyet korábban még sehol nem tapasztaltam.
Amikor Richard Ashcroft produkciója után a kivetítőkön megjelent a Gallagher-testvéreket felvezető montázs, az ülőszektorokban egyszerre pattant fel a közönség, hangos ovációval kísérve a színpadra lépő Oasist. A tömeg mindvégig együtt lélegzett a zenekarral, csak úgy visszhangzott a stadion, ahogy több tízezren közösen énekelték a jól ismert sorokat – mintha egy óriási tánctérré változott volna a helyszín, a jelenlévők egymásba kapaszkodva ünnepeltek. Az egész olyan volt, mint egy érzelmi hullámvasút, a hosszú várakozás után megvalósuló vágy pedig a könnycsatornákat is rendre megnyitotta, valami egészen különleges, euforikus állapotba hozva a közönséget. Egyetlen pillanatra sem ült le a buli, még a lírai szerzemények is olyan reakciókat kaptak, hogy az ember úgy érezte, mintha valóban életre kelt volna a stadion, és az épület maga is a dalok ritmusára mozdulna. A csoda a koncert végével sem múlt el, a hazafelé induló tömeg az utcákon is az Oasis dalait harsogta, amibe a biztonsági őrök és a vonulókat terelő személyzet tagjai is bekapcsolódtak. Az előzetes ígéretek szerint a szeptemberben érkező film ezeket a pillanatokat is dokumentálja, visszahozva mindazt, amit több tízezren együtt éltek át a turnéállomásokon.
(Fotó: Liam Gallagher Instagram)
