Régóta visszajáró fellépőkkel várták a látogatókat hétfőn este a Szigeten. A Morcheeba simogató dalai után ismét felhangzottak a nagyszínpadon a Faithless jól ismert klubhimnuszai, míg az afterpartiról a Korda házaspár és Janklovics Péter gondoskodott. A Revolut Stage-en a Sziget régi-új tulajdonosa is felbukkant, hogy Balázs Klárit felköszöntse a születésnapján.
A Bródy Dalok Napja után olyan programokkal készültek a Szigeten, amelyekkel az ősfesztiválozókat igyekeztek megszólítani. A nulladik napon ugyan még csak néhány helyszín üzemelt, de ezeken nagy visszatérőket pakoltak a színpadokra. Bár már megkezdődött a beköltözés, még egyáltalán nem volt akkora tömeg, hogy az embert elsodorja az a jól megszokott fesztiválos forgatag – kényelmesen lehetett közlekedni a megnyitott pontok között, és inkább volt családias a hangulat.
A main stage-et a szerbhorvát Goran Bregovic és zenekara nyitotta, akik eddig ötször jártak a Szigeten, a 2003-as debütálásuk után gyorsan átkerülve a világzeneiről a nagyszínpadra. A csapat ezúttal is igazi balkán hangulatú bulivá változtatta a pódium előtti teret – akik a nagymeleg ellenére is vállalkoztak arra, hogy közvetlen közelről kövessék a produkciót, láthatóan nagyon jól mulattak. A bulizás a Morcheeba érkezésével némiképp csillapodott, az ugyancsak visszatérőnek számító zenekar léleksimogató dalai persze ugyanúgy magával ragadták a közönséget. A lassabb tempójú szerzemények, amelyeket az énekesnő lágy mozgása kísért, egyfajta légies atmoszférát teremtettek a helyszínen. Skye Edwards egy tüneményes énekesnő, akinek a koncert első pillanatától az utolsóig csakúgy ragyogott az arca, ahogy a hangjával és az egész lényével követte a dallamokat, ez az örömzenélésből fakadó boldogság pedig egyre érezhetően pillanatok alatt átragadt a jelenlévőkre.
Templommá változott a Sziget
Az est headlinere a Bregovichoz hasonlóan hatodjára szigetelő Faithless volt, akiket korábban már én is láttam a Szigeten Maxi Jazz-zel. Az 1995-ben alapított brit elektronikus zenekarral, amely a house, a trance és a trip-hop elegyével íródott be a zenetörténetbe, 2022 karácsonyán olyan tragédia történt, ami miatt akár el is tűnhettek volna – meghalt az akkor 65 éves, ikonikus frontemberük, és sokan úgy gondolták, hogy ez a Faithless végét is jelenti. Sister Bliss és Rollo Armstrong azonban úgy döntöttek, hogy továbbviszik a közösen felépített örökséget. Nem kerestek új Maxi Jazzt, ehelyett 2024-től több énekessel állnak színpadra, miközben Maxi hangja és jelenléte továbbra is része a koncertnek. A régi dalok így többletjelentést kapnak: az Insomnia, a We come 1 vagy a God Is a DJ, már nem csak egy korszakot idéz meg, hanem egy olyan előadót is, aki fizikailag már nincs ott.
Engem egyébként leginkább pont az érdekelt, hogy Maxi Jazz nélkül mennyire tud majd magával ragadni az egész produkció, mert a Faithless frontemberének valóban olyan karizmája volt, hogy pusztán a színpadi jelenléte azonnal rabul ejtette az embert. Nem kellett csalódnom: a zenekar hétfőn este irdatlan energiával érkezett és tolta végig az egész műsoridőt, vibráló fényekkel és lézercsóvákkal felturbózva a látványt, ami önkéntelenül is mozgásra késztette a közönséget. Jó ötlet volt Sister Blisst a pódium közepén egy kiemelt helyre tenni, a billentyűs szőkeség ugyanis Maxi Jazz után a második olyan alaptag a zenekarban, akit bizonyára az is ismer, aki nem volt soha hardcore Faithless rajongó. Bliss egyfajta állandóságot testesített meg ezzel a színpadon, míg a dalok közben az énekesek váltogatták egymást, és időnként a mikrofont magához ragadva szólt a közönséghez, a Sziget értékeihez tökéletesen idomulva a szeretetet és az egység fontosságát hangsúlyozva.
A zenekar ismertebb számai közül a Salva Mea dallamai rögtön a produkció elején felcsendültek, az Insomnia pedig a sorban negyedikként Maxi Jazz hangjával robbant, ami a néhai frontember jelenléte nélkül is egészen elképesztő hatással volt az emberre. A God is a DJ című szerzemény, amelyhez a kivetítőn is megidézték Jazzt, a setlist közepére került – ennél a dalnál Bliss nyomatékosította, hogy a Sziget, ahol vagyunk, a mi templomunk ma este, amit abban a pillanatban én el is tudtam hinni neki. Az egyik legfontosabb daluk, ami az általuk képviselt értékeket közvetíti, és Maxi hangján prezentálják továbbra is, a műsor végére került: a We Come 1 alatt a kivetítőkön hosszasan mutatták az elvesztett frontemberüket, amellyel teljesen megigéztek mindenkit. Bár a produkció alatt a villódzó színes fények csaknem teljesen elnyelték a zenészeket, a műsor végén kisétáltak közösen a kifutóra, hogy megköszönjék azt az óriási szeretetet, amit a Sziget közönségétől kaptak.
Kordáék ünnepeltek
A nagyszínpados programok után a Revolut Stage-en folytatódott az after, a Korda házaspár műsorával. Balázs Klári és Korda György szintén visszajáró előadók a Szigeten, és mindig óriási érdeklődés övezi a fellépéseiket. A leginkább követelt daluk persze a Reptér, ami ezúttal is bekerült kétszer a repertoárba, és amire olyan őrület lett úrrá a sátras helyszín gyomrában a közönségen, hogy azt elég nehéz lenne szavakkal leírni. A közönség táncolt, ugrált, vonatozott, miközben hangosan énekelték Kordáékkal az ismert sorokat – ez egyébként végig jellemezte a produkciót, csak hát ugye a repteres nótánál döbbenetes módon csúcsosodott ki.
A Sziget szervezői meglepetéssel is készültek: a műsor egy pontján Gerendai Károly érkezett a színpadra, hogy virággal és tortával köszöntse a születésnapos Balázs Klárit. Az ünnepléshez Bagi Iván is csatlakozott, aki gyakran parodizálja a házaspárt.
Kordáék fellépése után sem ért véget a táncos mulatság. Janklovics Péter show-ja következett, aki két társaával egy populáris dalokból összeállított DJ-szettel készült. Sajnos ez a produkció már elég későn kezdődött, így csak az elejébe pillantottam bele egy kicsit, de azért szerencsére szép számmal voltak a helyszínen nálam kitartóbb fesztiválozók is.
Szerző, fotók: Pogonyi Nóra














