A Barba Negra Trackben koncertezett április 29-én a '90-es évek nagy sikerű kaliforniai zenekara, az Ugly Kid Joe.
Az America's Least Wanted című debütáló albumuk 25. évfordulóját ünneplő turné során Budapestre is ellátogatott az Ugly Kid Joe. A kaliforniai zenekar, mely korábban nem járt Magyarországon, április 29-én a Barba Negra Trackben koncertezett. A bulin a Yellowcake csapata melegítette a közönséget, melyben ugyancsak a kaliforniai banda frontembere énekel - Whitfield Crane Jeff Curran gitárossal Ausztráliában alapította az együttest, melyet többek között a Black Sabbath iránt érzett közös rajongásuk tart össze.
Az előzenekar negyed 8 körül kezdett. Már akkor is elég sokan voltak a Trackben, az Ugly Kid Joe produkciójára pedig szépen meg is telt a színpad előtti terület. Miután a banda a '90-es években volt igazán népszerű, jórészt középkorú és idősebb rajongókból állt a közönség, közülük néhányan a gyermekeikkel érkeztek. Akik tényleg csak az America's Least Wanted című albumukat ismerték, igazán elégedetten távozhattak, hiszen két szám kivételével minden dalt eljátszott a korongról a zenekar, de azok sem csalódtak, akik a két nagy slágerükkel azonosítván be a 97-es feloszlásuk után 14 évig szünetelő csapatot, elsősorban a Cats in the Cradle és az Everything About You című nóták miatt váltottak jegyet - Whitfield Crane és társai ugyanis olyan bulit csináltak, amit még biztos, hogy sokáig emlegetnek majd.
Whitfield Crane - Fotó: Pogonyi Nóra
Klaus Eichstadt - Fotó: Pogonyi Nóra
Amit a zenekarról tudni kell: az Ugly Kid Joe 1990-ben alakult a kaliforniai Isla Vistában. A név eredetileg csak viccnek indult: egy Pretty Boy Floyd (Floyd, a szépfiú) nevű glam zenekarral közös koncert előtt vették fel a "Joe, a csúnya kölyök" nevet, ami aztán rajtuk maradt. A banda az újonnan feltörő garázsrock csapatok egyike volt, akik az első, America's Least Wanted című nagylemezükkel a '90-es években gyors népszerűségre tettek szert. Következő két albumukk mérsékelt sikert aratott, a csapat végül 1997-ben feloszlott. 2011-ben álltak össze ismét, a következő évben Stairway To Hell címmel kiadtak egy hatdalos kislemezt, majd 2015-ben megjelentették az Uglier Than They Used Ta Be című albumot. Azóta olyan legendák előtt játszanak ismét, mint Alice Cooper, a The Cult, a Faith No More és a Guns n' Roses.
Zac Morris - Fotó: Pogonyi Nóra
Klaus Eichstadt - Fotó: Pogonyi Nóra
Hogy mitől működött olyan jól a vasárnap esti koncert? Azt gondolom, elsősorban Whitfield Crane hozzáállása volt az, ami az első perctől az utolsóig képes volt a közönség érdeklődését fenntartani, még úgy is, hogy az elhangzott dalok közül a többség nagy valószínűséggel csak a régi nagy slágerek szövegét fújta kívülről. Az énekes elképesztően barátságosan viselkedett, folyamatosan kommunikált a jelenlévőkkel, produkció közben a biztonsági őrökkel is lepacsizott, a fotósokkal pedig, akik elvileg csak az első három szám alatt tartózkodhattak a színpad előtt, közölte, hogy felőle addig maradnak ott és annyi képet lőnek, amennyit csak akarnak. Kettőt közülük fel is hívott maga mellé, hogy onnan fotózhassák a bulit. Az egyik pillanatban kiszúrt egy kisgyereket is a tömegben, akit az édesapja hozott magával a koncertre - miután megkérte a férfit, hogy vegye a nyakába a kissrácot, akitől azt is megtudta, hogy Kristófnak hívják, a következő dalt neki énekelte.
Whitfield Crane - Fotó: Pogonyi Nóra
Whitfield Crane - Fotó: Pogonyi Nóra
Amellett, hogy Crane (aki egyébként a kiállása miatt leginkább - és nem csak engem - a kaliforniai Ignite énekesére, Téglás Zoltánra emlékeztetett) a közvetlenségével azonnal megfogta a közönséget, a setlist is nagyon jól működött - a banda a debütáló lemezük két dalával, a Neighbor és a Madman című számokkal indította a bulit, nagyjából félidőben hangzott el a Cats in the Cradle és a koncert végére időzítették az Everything About You című slágert. Közben játszottak régebbi és újabb nótákat is - az America's Least Wanted albumukról egyedül a Don't go és az I'll keep tryin' című szerzemények maradtak ki a sorból, viszont két feldolgozás is bekerült helyettük - a Motörhead Ace of Spades című számát és az AC/DC Highway to Hell című dalának egy részletét is eljátszották a közönségnek. A teljes setlist itt megtekinthető.
Whitfield Crane - Fotó: Pogonyi Nóra
A koncert hangzás tekintetében is tökéletes volt - ráadásul így, hogy a tagok "felnőttek", Crane hangja is sokkal érettebb már, ami picit más, sokkal teltebb tónusú hangzást eredményezett azoknál a daloknál, melyeket a '90-es években, az akkor még igen fiatal zenészek előadásában annyira megkedveltünk. A produkció egyébként valamivel este 10 után ért véget, de sokan még órákig maradtak a Trackben, ahol az Ugly Kid Joe utolsó számával természetesen nem fejeződött be a buli.
Fotók: Pogonyi Nóra
