Nagy meglepetést okozott Szakácsi Greg, mikor januárban bejelentette, hogy 13 év után új albumot ad ki az első zenekarával. Bár az utóbbi években két budapesti C.A.F.B. koncerten is fellépett, azt valószínűleg senki nem gondolta, hogy az immáron 18 éve Seattle-ben élő zenésszel tér majd vissza egyszer a kultikus punk banda. Pedig így történt: az együttes klasszikus felállásban, a januárban készített EP után hamarosan egy vadonatúj nagylemezzel rukkol elő.

Szakácsi Greg a C.A.F.B. zenekar alapító-frontembereként vált ismertté hazánkban. Az 1990-ben indított punk banda a legendás Zanza album kiadása után lett igazán sikeres. Gábor 1999-ben hagyta el Magyarországot és Seattle-ben kezdett új életet. A C.A.F.B.-vel utoljára 2004-ben készített lemezt – ugyanebben az évben megalapította Amerikában a Sledgeback együttest, hosszú időre kiírva magát a magyar underground zenei színtér szereplői közül. A C.A.F.B. ezután sem szűnt meg – az itthon maradt tagok Sütő Lajos irányításával idővel ritkábban ugyan, de továbbra is koncerteztek, annak ellenére, hogy az egykori alapító kilépése érezhetően nem tett jót a csapat népszerűségének.

Gáborral rengeteget beszélgettem az utóbbi időben – múltjáról és az újrakezdés nehézségeiről a Hvg.hu-n olvasható interjúban vallott, a Music Media Magazin oldalán publikált cikk kapcsán pedig inkább szakmai kérdések kerültek előtérbe. Bár már 13 éve sikeresen működteti a Sledgeback zenekart, egyetlen találkozásunk alkalmával sem mulasztotta el megemlíteni a C.A.F.B.-t. Ha Budapesten maradt volna, a kultikus punk banda underground körökben feltehetően most is az élvonalban lenne – a ’90-es évek végén kialakult körülmények azonban olyan helyzet elé állították, amelyben számára csak egyetlen út létezett. Seattle-be költözése után még évekig képtelen volt elszakadni az első bandájától, onnan is írt dalokat a zenekarnak. A közös munkát végső soron a Sledgeback megalapítása zárta le.

Szakácsi Greg, Seattle / Fotó: Pogonyi Nóra

Fel tudod idézni, mit jelentett számodra kamaszként, hogy van egy saját zenekarod? Miért érezted fontosnak, hogy együttest alapíts?

Mint minden tinédzser, én is szerettem volna valahogy kitűnni, láthatóvá válni. Ebben az is közrejátszott persze, hogy akkoriban nem igazán találtam a helyem. A szüleim válása után egy ideig édesapámnál, később édesanyámnál laktam. Ebben a bizonytalanságban próbáltam egy olyan közeget keresni, amely állandóságot ad, és ahol barátokra lelhetek. Így kerültem kapcsolatba a punk rockkal és találkoztam olyan arcokkal, akik már fogtak hangszert a kezükben. A zene és maga a C.A.F.B. egyfajta kiteljesedést jelentett számomra, illetve elhelyezett egy olyan körben, ahol megtaláltam a saját világom és végre önmagam lehettem.

Az évek során egyre népszerűbb lett az együttes. Később is ugyanazt jelentette, vagy közben azért változtak benned a dolgok?

Részben ugyanaz maradt, ugyanúgy önmagamat adtam, a saját érzéseimről írtam és a saját világomat mutattam meg a dalaimban. Annyiban változott talán, hogy még inkább ki tudtam teljesedni a színpadon azáltal, hogy egyre több embernek adtam át a gondolataimat.

A legtöbben inkább óvják a privát gondolataikat és érzéseiket. Számodra miért volt fontos, hogy a saját világodat másokkal megoszd?

Tudod, sokszor kívánom, hogy én is olyan legyek, és nagyon tisztelem azokat, akik képesek a problémáikat magukban megoldani. Nekem ez a fajta önkifejezés, maga a zene, a punk rock és a színpad kellett ahhoz, hogy lábon tudjak maradni és átlendüljek a mélypontjaimon. Az, hogy kiírom magamból az érzéseimet és a gondolataimat, egyfajta terápia, ami segít bizonyos szituációkat kezelni.

Szakácsi Greg, Seattle / Fotó: Pogonyi Nóra

1999-ben Seattle-be költöztél. Bár még évekig folytattátok a közös munkát, a hiányod valamilyen szinten már akkor megpecsételte a C.A.F.B. sorsát. Miért vártál 2004-ig, hogy végleg lezárd és kiszállj a zenekarból?

Egyrészt lojális ember vagyok, nem szeretem csak úgy félbehagyni, amit elkezdek, de megmondom őszintén, akkor sem tudtam teljesen lezárni magamban a dolgot, mikor már nem zenéltem a srácokkal. Pontosan azért, mert úgy éreztem, a C.A.F.B. a saját gyerekem, nem lehet csak úgy eldobni. Beleépítettem az egész énemet, a saját világomat, úgy éreztem, én magam vagyok a zenekar – hogy tudtam volna egyik napról a másikra megválni tőle? 2004-ben végül azért köszöntem el mégis, mert úgy éreztem, hogy bennem és az együttes többi tagjában is megfásultak a dolgok. Nem tudtam volna már olyan formában és szinten folytatni a munkát, mint azelőtt. A zenélést persze nem hagytam abba, csak az energiámat onnantól kezdve az amerikai együttesembe toltam. De akkor sem vágtam el minden szálat egyből, ami a C.A.F.B.-hez kötött, csak annyit mondtam, egyelőre nem szeretném erőltetni a dolgot.

Milyen érzés volt kívülről látni, ahogy a saját zenekarod nélküled halad tovább?

Alapvetően örültem annak, hogy még mindig működik, amit tizenvalahány éve elkezdtünk, és amit még úgy is a magaménak éreztem, hogy már nem tartoztam oda. Másrészt rosszul is esett persze, hogy már nem vagyok velük és nem tudok részese lenni a dolognak. Ettől függetlenül próbáltam segíteni a srácoknak, 2012-ben például megjelentettem egy albumot, amelyen más zenekarokkal együtt a C.A.F.B. is szerepelt. Szóval, azért nem fordultam el egészen tőlük. Néha szerettem volna jobban belefolyni a dolgokba, de rájöttem, hogy nem kalapálhatom mások világát egy másik kontinensről. Mindig szívesen segítettem, ha tudtam, de miután Süti átvette az irányítást, már nem akartam beleszólni a zenekar ügyeibe.

Szakácsi Greg, Seattle / Fotó: Pogonyi Nóra

A C.A.F.B. után mennyire elégített ki a 2004-ben alapított Sledgeback?

Függetlenül attól, hogy Seattle-ben élek, sosem váltam amerikaivá. Magyar vagyok, magyar a világom, az énem, az egyéniségem, amelyek végső soron mind a C.A.F.B.-ben maradtak. Azt gondolom, pontosan ezért nem elégített ki száz százalékosan az új zenekarom, és emiatt született meg később egy kétnyelvű Sledgeback lemez. Arra viszont tökéletes volt, hogy megmaradjon a sodrás, amikor pedig később sikeressé vált a banda, és kezdtek beindulni a dolgok, valamilyen szinten folytatni tudtam, amit a C.A.F.B.-vel elkezdtem, és újra elmerülhettem a saját világomban.

Az elmúlt 13 évben egyébként tartottátok a kapcsolatot a C.A.F.B. tagjaival?

Persze, mikor otthon voltam, előfordult, hogy vendégként felléptem az aktuális koncertjükön, Urbán Lacával és Sütivel havi rendszerességgel beszéltünk telefonon is. Már jó néhány évvel ezelőtt felvetettük, hogy összeállhatnánk megint, de mivel én nem szívesen erőltetek semmit, jobban szeretem, ha naturálisan történnek a dolgok, így ez csak 2016-ra vált véglegessé.

2015-ben hosszú idő után először bevállaltál egy teljes koncertet a C.A.F.B.-vel. Milyen érzés volt újra együtt zenélni?

Érdekes és egyben jó - emlékszem, nagyon izgatott voltam, hogy ugyanazokat a számokat fogom játszani, mint annak idején. Ugyanakkor mégsem volt teljes mértékben kielégítő, mert a klasszikus felállásból rajtam kívül egyedül Süti szerepelt a zenekarban. Nagyon jó zenészek álltak a színpadon, de nekem nagyon hiányzott Urbán Laca barátom. Mikor később ő is visszalépett a C.A.F.B.-be, visszatért a zenekarnak az a fajta húzása, amire már lehetett építeni. 2016-ban aztán telt ház előtt koncerteztünk a Dürer kertben és onnantól kezdve már biztossá vált, hogy készítünk egy új lemezt.

Szakácsi Greg és Sütő Lajos, Budapest 2016. március - próba / Fotó: Pogonyi Nóra

Ezek szerint visszatért a zenekari tagok motivációja.

Mindenképp. Mindnyájan úgy érezzük, hogy újra képesek vagyunk és akarunk is együtt dolgozni, mert ismét van mondanivaló, amiből új dalok születhetnek ahelyett, hogy magunkat ismételnénk. Ettől függetlenül persze a zenekar ugyanolyan, mint amilyennek a 90-es évek végén megszerette a közönség: Mogyival kiegészülve Süti, Urbán Laca és jómagam alkotjuk a csapatot.

A visszatérésed, főleg ilyen hosszú idő után azért egy teljesen új helyzetet teremt a C.A.F.B.-n belül – hogy érzed, demokrácia van a zenekarban?

Azt gondolom, mindenképp, vagy legalábbis jóval nagyobb, mint annak idején.  Nem teszünk egyetlen lépést sem anélkül, hogy megbeszélnénk egymással. Konfliktusok persze így is előfordulhatnak, de már jóval kevesebb van belőlük, vagy egyáltalán nincs - az utóbbi időben én így észleltem. A kor miatt egyébként is sokkal nyugodtabbak vagyunk, senki nem akar már „sztár” lenni a zenekarban, ami fiatalon persze nem így volt, akkor valahol mindenki arra hajtott, hogy elől legyen. Hogy mindez kívülről mennyire látszik, nem tudom, de a C.A.F.B. zenekarban két frontember van, a Süti és én is ugyanazt a szerepet vállaljuk fel a háttérben és az előtérben is.

Távmunkában készülnek a dalok. Gondolom, technikailag azért minden jóval egyszerűbb, mint 13 évvel ezelőtt, amikor a Naiv című album született.

Mindenféleképp. Ma már nagyon könnyű elérni egymást, nem kell órákat várni egy-egy letöltésre, digitális demófelvételeket tudsz készíteni - ezek mind-mind egyszerűsítik a stúdiómunkát. A dalszerzés csapatban történik, mindenki hozzáteszi a saját részét, amelyeket Süti stúdiójában, vagy Seattle-ben rögzítünk. Az is teljesen mindegy, hol jelenik meg a lemez, az emberek nagy része úgyis digitálisan fogja letölteni, így nincs nagy jelentősége annak, hogy ezúttal Amerikában látnak napvilágot a korongok. Egyetlen hátránya, ha valaki mégis CD formátumban szeretné megrendelni, hogy Magyarországon csak limitált példányszámban lesz elérhető.

Szakácsi Greg, Seattle / Fotó: Pogonyi Nóra

A nyár elejére megjelenő stúdióalbum előfutáraként januárban elkészült egy EP, mely egy Bikini feldolgozást, két felfrissített C.A.F.B. szerzeményt és vadonatúj nótákat is tartalmaz. Szerinted változott az együttes stílusa a 90-es években megszokotthoz képest? Mennyire fedezhető fel a dalokban a Sledgeback hatása?

A tapasztalatok és a zenei tudás gyarapodása miatt mindenféleképp változott. Talán most picit máshogy szólnak, mert technikailag másképp lettek felvéve a dalok, de maga a mondanivaló és a zenei stílus ugyanaz, mint annak idején. Hogy a Sledgeback mennyire van benne jelen? - biztosan van hasonlóság a kettő közt, ahogy mondtam, én naturálisan szeretem csinálni a dolgokat. Mivel a 2016-os Sledgeback lemez után rögtön hozzáláttam Sütivel, Lacával és Mogyival a C.A.F.B. dalok elkészítéséhez, lehet, hogy a nóták hasonlóan fognak szólni, de mindenféleképp próbálom a C.A.F.B. világát szem előtt tartani. Ha belegondolsz, a két zenekar valamilyen szinten ugyanaz, hiszen a dalokat ugyanaz az ember írja, csak az egyik magyarul, a másik angolul szól a közönséghez.

Mit kell tudni az EP anyagáról? A régi nóták közül miért pont a 91-es Nyár és a Budapest került a lemezre? Mesélj egy kicsit az új dalokról is, kérlek.

A Békásmegyer, Szigony utca egy számomra igazán személyes nóta, egyrészt arról az időszakról szól, amikor bekerültem a punk közegbe, másrészt a legjobb barátomról, Szita Mike-ról, akivel közösen alapítottam a C.A.F.B. zenekart. A Vamzer szintén friss szerzemény, egy személyes konfliktus, ha jól emlékszem, munkahelyi kapcsolat alapján íródott. Sokszor előfordult, hogy megbíztam valakiben, aki később ellenem fordult és olyasmiket tett, amiket végül ebben a dalban sikerült kiírni magamból. A felújított nóták közül a 91-es Nyár egy hivatalos formában eddig még kiadatlan szerzemény, amit szerettünk volna rendes stúdiókörülmények között rögzíteni. A Budapest című dal ’97-ben jelent meg, bár népszerű volt, szerintem nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna. Az újra felvett változata a zenekar jelenlegi énjét tükrözi. Ehhez a dalhoz egyébként szeretnénk egy videoklipet is forgatni majd. Rákerült még „titkos nóta”is az EP-re, amit elveszett demóként találtunk meg egy 2006-os Sledgeback szalagon. A Nem adom fel című dal valójában a Sledgeback Wonderland című szerzeménye volt, de sose jelent meg, csak egy jótékonysági albumon, amellyel egy rákos beteget támogattunk.

A nagylemez kapcsán mi várható? Inkább felújítások, vagy friss szerzemények?

Nagyrészt új dalok lesznek rajta, elképzelhető, hogy felkerül a korongra egy-két régi C.A.F.B. szám átdolgozott változata, de főként friss szerzemények várhatók, melyeket 60-40%-os arányban Lajossal ketten énekelünk majd. Az album várhatóan tavasz végére el is készül, ezt követően a Zanza című lemezt szeretnénk majd újra kiadni.

Ezek szerint valóban hosszútávon tervezel a zenekarral. 18 éve Seattle-ben élsz, 2004 óta gyakorlatilag csak az amerikai együtteseddel dolgoztál. Miért akarsz most hirtelen zenészként újra jelen lenni Magyarországon?

Ez egy belülről fakadó érzés. Már nagyon hiányzott, hogy meg tudjak szólalni magyarul. Teljesen mindegy, hol élek, magyar vagyok - erre mindig is büszke voltam, és a sírig az leszek. Számomra nagyon sokat jelent ismét magyar közönség előtt állni. Várom, ugyanakkor minden alkalommal félek is picit, mikor pár napra hazajövök, mert bármennyire szeretném, ennyi idő nem elég arra, hogy mindenkivel összefussak, amiből sokszor kerekednek sértődések. Ezért is örülnék, ha minél többen eljönnének a koncertre, mert én tényleg szeretném az összes barátomat látni, és ott biztos tudnék néhány szót váltani mindenkivel. 

Szakácsi Greggel, Sütő Lajossal, Urbán Lászlóval és Mogyorósi Istvánnal, azaz a klasszikus felállásban visszatérő C.A.F.B. zenekarral március 11-én a Dürer kertben találkozhat a közönség.  A banda a koncertre a legnépszerűbb retro-slágereivel készül, ami már önmagában megelőlegezi a jó hangulatot. További információk az eseményről ITT.

Az EP'17 középlemez már elérhető ITT és ITT

Szerző: Pogonyi Nóra