Minden gyerek szereti a meséket. Sőt, olyanok is akadnak, akik sosem nőnek ki a rajzfilmek csodavilágából, talán mert a fantázia talaján kibontakozó történetek vége mindig "happy end". Érdekes, hogy vannak mesehősök, akikért a Föld túloldalán képesek úgy rajongani, ahogy mi idehaza imádunk egy rocksztárt vagy a színészeket - a karakterek alkotójának neve pedig mára már a legnépszerűbb világmárkákkal vetekedő brandnek számít. Egész iparágak épülnek Walt Disney munkásságára világszerte földön és vízen.
Első hajós szerződésem után azonnal megműtötték a lábam, s bár az orvos azt ígérte, rutinbeavatkozás és másfél hónap múlva már szaladni fogok, két héttel azelőtt, hogy vissza kellett volna mennem az Insignia-ra, ismét műtőasztalra kerültem. A korábbi operáció során ugyanis egy dróttal rögzítette a lábfejem korrigált csontjait, mely aztán sikeresen kimozdult és a Sziget Fesztivál kellős közepén belefúródott a húsba. Csillagokat láttam, soha nem éltem át ekkora fájdalmat azelőtt - miután se jobbra, se balra nem tudtam elindulni, egy padra telepedtem a nagyszínpaddal szemben és onnan bámultam könnyes szemmel a Prodigy koncertjét. Később féllábon elugráltam a taxiállomásig - már nem is emlékszem, végül, hogy kerültem haza.
A lényeg, hogy újra megoperáltak és bár a fémet eltávolították, sajnos a lábam azóta sem tökéletes. Tulajdonképpen elhibázták a műtétet. Gyógytorna és úszás mellett hónapokig tanultam járni, és természetesen emiatt a munkámat is elveszítettem az Oceania Cruise Line-nál. Itthon persze semmi lehetőség - egek, mennyit sírtam, hogy most akkor merre tovább. Aztán egy napon, netezés közben rátaláltam a Disney Cruise Line oldalára. Ahogy megnéztem a cég Dream nevezetű hajójának bemutató videóját, hirtelen megindult bennem valami - elkapott egy érzés, és abban a pillanatban tudtam, hogy ott a helyem a fedélzeten. Talán hihetetlen, de épp akkor hirdették meg a GMN Hungary oldalán, hogy interjúztat a társaság októberben - mint kiderült, főleg a már épülő, új hajójukra kerestek munkaerőt.
Közben rátaláltam egy blogra is, melyben a szerző, mint a Disney Cruise Line legénységének tagja, az éttermi munkáról írt - fel is vettem vele a kapcsolatot, hogy mindent megtudjak a cégről. A srác készséggel segített és a válaszai alapján valahogy minden sokkal kedvezőbben hangzott, mint az előző cégemnél tapasztaltak. A legjobban az tetszett, hogy nadrágban kell dolgozni, ami nagyon fontos ugye a lábam miatt. Mikor jelentkeztem az interjúra, az ügynökségen kiakadtak picit, hogy talán nem kellene még egyszer nekivágnom ilyen lábbal. Aztán mégis sikerült bedumálnom magam az interjúra, és a felvételi beszélgetés után pár hónappal már úton is voltam Bremerhavenbe, az új otthonom felé.
Három hetet töltöttem Németországban, ahol különböző "on the job", illetve safety, azaz biztonsági tréningeken vettem részt, mire végre elindultunk a Disney Fantasy-val Amerika partjai felé. A legizgalmasabbak az életmentő, illetve personal surviver, azaz túlélési gyakorlatok voltak, mikor egy közeli uszodában kipróbálhattuk, milyen is egy igazi vihar a tengeren. Jómagam önként jelentkeztem egy olyan próbatételre, melynek kapcsán egy medencében úszva kellett átvészelni csaknem teljes sötétségben egy szél - és esőgépekkel szimulált vihart.
Első utunk New Yorkba vezetett - hatalmas pillanat volt, ahogy a nagyjából 5500 fő (4000 vendég, 1500 legénység) kapacitású óceánjáró beúszott Manhattan kikötőjébe, ahol Neil Patrick Harris, Jerry Seinfeld, Nick Cannon, Heather Headley és a Fantasy keresztanyja Mariah Carey társaságában tartották a flotta új tagjának keresztelő ünnepségét. Összesen négy napot töltöttünk ott, így volt alkalmam megnézni New York közeli nevezetességei közül a Time Square-t, a Central Parkot és az Empire State Building-et is.
A következő állomás Port Canaveral volt, a Fantasy anyakikötője - innen indulunk egy hetes turnusokban egyik szombaton a Karib-tenger északi, a következő hétvégén pedig a nyugati része felé. Még mielőtt hivatalosan is megkezdtük volna a cruise-okat, a cég elvitt minket egy egész napra Orlandoba, a Walt Disney World-be, melynek négy parkja közül a Magic Kingdomot és az Epcot-ot látogattam meg.
2012 óta nem sokat változott az útiterv, állandó kikötőink: St. Maarten, St. Thomas, Cozumel, Grand Cayman, Costa Maya és a cég privát szigete, Castaway Cay - bár előfordult, hogy egy rövid időre ellátogattunk Jamaica-ra és Puerto Rico-ra is. Nyári szezonban és az ünnepek alatt a hajó mindig tömve van, de a lazább hónapokban sem utazunk háromezerpárszáz vendénél kevesebbel. A Fantasy olyan, mint egy úszó Disneyland, éttermekkel, medencékkel, bárokkal, színházzal és mozival a fedélzetén, és természetesen az ismert és az amerikai turisták által istenített karakterek is velünk tartanak - többek között a Disney hercegnők, Donald kacsa, Aladdin, Peter Pan, Tinker Bell, Goofy, Pluto, Minnie Mouse és Mickey egér.
Walt Disney legismertebb mesefigurája a hajó minden szegletében visszaköszön. Mickey egérrel nemcsak életnagyságban, hanem egyéb utalásokon keresztül is találkozhatunk. A szőnyegeken, a székek támláján, az étkészletek mintázatán, a korlátok íveiben, a medencék aljára festve fel-felbukkannak a jellegzetes fülek kontúrjai - még a személyzet kabinjában is ott rejtőzik a híres rágcsáló. A vendégek maguk is büszkén viselnek hajpántra vagy sapkára rögzített Mickey-füleket, sőt még a pólójuk és a hátizsákjuk mintázata, illetve egyéb kiegészítők (tollak, ékszerek, órák) által is hirdetik, mennyire imádják a Disney figurákat. Nem ritka a Disney-tetoválás sem - hercegnőket, Mickey egér fejet, egyesek még a Magic Kingdom-ot szimbolizáló kastély képmását is a bőrükre varratják. Félelmetes, mennyire fanatikusan imádnak mindent, ami Disney - az egyhetes cruise alatt (ami messze a legdrágább hajós utak közé tartozik) többezer dollárt képesek költeni pluszban a fedélzeten.
Ez persze a személyzetnek csak pozitívum - hiszen mi, akik napi 13 órát gürizünk az étteremben, nem Mickey egér miatt vagyunk ott. Igaz, hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem az első szerződésem, hiszen gyerekként én is imádtam, és később is szerettem a Disney rajzfilmeket. De a hajón besokalltam. Olyannyira, hogy mostanra képtelen vagyok végignézni akár egyet is közülük. Fura, hogy vannak kollégáim, akik még mindig nem unják és képesek a híres egér plüssváltozatával aludni minden éjjel. Hát nem vagyunk egyformák - lehet, hogy jobb nekik, mert ők azóta is élvezik mindazt, ami nekem már többnyire csak kín.
Képek hamarosan itt....
