WITH GOD

Sokszor képtelenség volt eldönteni, hol húzódik az óceán és a boltozat határa! Szerencsére egy olyan étteremben dolgoztam, amelyhez egy nyitott rész is tartozott, így nemcsak az ablakon keresztül gyönyörködhettem a természet csodáiban.

Olykor zárás után még maradtam picit és a korlátnak dőlve bámultam a holdfényben úszó hegyormokat... mintha egy film részese lennék, mintha mindaz, ami körülvesz, valamiféle mesevilág volna... Iszonyú erővel zuhant rám a mélységek és magasságok földöntúli csendje. Soha nem éreztem magam ennyire közel - kihez is? Istenhez? Fura... sosem voltam egy klasszikus értelemben vett vallásos ember... de akkor, ott, olyan parányinak, olyan jelentéktelennek tűnt a létem - erőt adott az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy valaki onnan föntről csillagtekintetével követi sorsomat.